Felhangolva: Szabó Imre színész

Szerző: | 2021.04.24., 14:16 | Felhangolva

Nincsen színház zene nélkül, így hát nincsen színész zene nélkül sem. A Felhangolva című rovatban ezért ismét a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház egyik színészét kértem meg, hogy beszélgessünk egy kicsit a muzsikus énjéről is, sok más egyéb mellett.

Sokszor látunk a színpadon, és több alkalommal énekelni. Mikor kezdődött ez a leállíthatatlan folyamat az életedben?

Általában az óvodában találkozik az ember a szerepekkel és az éneklős szerepekkel is, igaz hiperaktív gyerekként szívesebben másztam fára. A szereplés valójában ötödikes koromban kezdődött, amikor Vidnyánszky Évike néni, a magyartanárom felfigyelt rám és egyre gyakrabban küldött szavalóversenyekre. Természetesen, nem csak küldött, hanem előtte fel is készített. Együtt elemeztük a költeményt, megtanított arra, hogy hogyan kell azt elszavalni, milyen érzéseket kell beletenni. Közben jött a színjátszás is. Szívesen szerepeltem, sőt, tizenegyedikes koromban egyedül rendeztem meg egy kisebb iskolai darabot, melynek nagy sikere lett. Évike néni a fiát, Vidnyánszky Attilát is meghívta, hogy nézze meg a színdarabot rendezői szemmel.

A szavalás, rendezés mellett az ének is már jól ment?

Mindig is szerettem énekelni. Volt az iskolában egy énektanárunk, Kiss Aranka, aki elég komolyan vette a tantárgyat, amelyet tanított. Zongorázott is és nagyon jó hangja volt. Tőle sokat tanultunk.

Zeneiskolába is jártál?

Persze! Egész pontosan egy napig! Szüleim beírattak harmonika szakra. Kezembe vettem a hangszert, és azt éreztem, hogy majd leszakad a vállam, mert akkor még vékony gyerek voltam. Hazamentem és bejelentettem a szüleimnek, hogy vagy iskolába járok, vagy zeneiskolába, válasszanak! Mert az én életembe nem fér bele mind a kettő. Közben a mai napig bánom, hogy nem vittem végig, mert azért jól jött volna. Kijevben a főiskolán is választanom kellett a gitár és a zongora között. Jó lett volna egy kis zenei tudás. A Három nővér című előadásban egy dalt azért eljátszok harmonikán, úgyhogy legalább egy előadás erejéig, de mégis játszom hangszeren.

Gyerekként, fiatalként is gyakran álltál színpadon, tehát nem volt kérdéses a pályaválasztás?

Nem volt zökkenőmentes. Vonzott a színészi pálya, de édesapám ellenezte. Azt kérte, hogy egy rendes szakmát válasszak. A történelmet szerettem, ezért úgy döntöttem, hogy történelemtanár leszek. A felvételi vizsgán kétezer diákból harmadik lettem, viszont az idegen nyelv vizsgán megbuktam. Nem vettek fel, így eldöntöttem, hogy mindenképpen a színészetet választom. Fél évet vártam a felvételire, addig a muzsalyi szovhozban dolgoztam a hűtő részlegen, segédmunkásként.

Milyenek voltak a főiskolai évek? Kihívás és nehézség, vagy rögtön megtaláltad, amire vágytál?

Kihívásnak kihívás volt. De nagyon tetszett, különösen a kijevi élet. Gyönyörű város, kedvesek voltak a tanárok. Sajnáltam, hogy Vidnyánszky Attila már nem volt velünk folyamatosan, mint az előző csoporttal. Csak félévente jött fel 3-4 napra, mert már itt, Beregszászban rendezett darabokat, itt volt elfoglaltsága.

Budapest volt a másik tanulmányi helyszín…

Igen, második évtől kezdve évente három hónapot Budapesten töltöttünk. Első élményem az volt, hogy megérkezéskor ezt mondták: megjöttek az ukránok! Egyszóval, Kijevben szívesebben voltam főiskolás.

A zene, színészet mellett a tánc is jól megy?

Akár hiszed, akár nem, nekem mindig is jól ment a tánc, a súlyom ellenére is. Szeretem is. Nem esett sosem nehezemre.

Mi újság az énekkel, ha éppen nem vagy a színházban?

Lányommal folyamatosan énekelünk. Van mikrofonunk is. Nagy szükség van egy kis szórakozásra és bohóckodásra a hétköznapokban. Fiam végzős, lányom elsős, feleségem alsós tanár, mind sokat tanulnak, szellemi munkát végeznek. Ha este nyolckor azt látom, hogy egész nap csak ezzel foglalkoztak, akkor kezdeményezem a hülyéskedést pihenésképpen.

Hála Istennek az apuka nem tanul…

Hát van az a helyzet, amikor előadásra készülök, és rengeteg szöveget kell memorizálnom, ami nem mindig egy könnyű feladat, különösen, ha egy hosszabb monológról van szó.

Az elmúlt majdnem negyed évszázadban sok szereped volt. Melyik a kedvenc?

Nagyon szerettem a Csongor és Tündében a Balgát. Ez a karakter közel állt hozzám. A vígjátékokat kedvelem, inkább a szórakoztatóbb szerepek állnak közel hozzám. De közben eljátszottam én Hamletet is, vagy a Gerendákban a Papot. Szeretem ezeket a komolyabb előadásokat is, de az én egyéniségemhez jobban passzol a vidámság. Ezt már többen meg is jegyezték.

Pályafutásod elején ilyennek képzelted az érettebb Imit, mint amilyen most vagy?

Az ember fiatalon álmodik nagyokat. Mondhatom, hogy itt Beregszászban, Kárpátalján, ebben a kis közösségben elértem a maximumot, amit csak lehetett. Nekem az is jól esik, ha megyek az utcán és rám köszönnek, megismernek, megjegyzik, hogy jó volt az előadás. A színész hivatása olyasmi, mint egy papé vagy tiszteletesé. Mi is hirdetünk valamit: azért vagyunk, hogy szórakoztassunk, megnevetessünk, megsirattassunk. Mégpedig itt Kárpátalján, mert ide születtem. Különösem a családalapítás után éreztem meg erősebben, hogy kötődöm szülőföldemhez és nem mennék sehova máshova.

A színészet mellett vőfélyként is tevékenykedsz…

Most az utóbbi időben nem sok esküvőt rendeznek, a karantén miatt. Vőfélykedni, megmondom őszintén, azért szoktam, mert egyrészt kiegészítő kereseti forrás. Ugyanakkor nagyon szeretem csinálni. Azért több év színészi munka után nem olyan nehéz kiállni az emberek elé. Szeretem, ha 100-200 embert kell mozgatnom. És azért is jó, ha egy színésznek van másodállása, mert tanulunk belőle, és azt be tudjuk hozni a színpadra, meríthetünk abból.

A fiadat már láthattuk a Gerendák című előadásban. Te biztattad, hogy próbálja ki a színészetet?

Egyáltalán nem. Inkább másfelé irányítanám… Nagyon szép szakma ez, de nagyon nehéz. Mégis érdeklődött kicsi kora óta. Ő maga iratkozott be 8-9 évesen a színjátszó körbe. Onnantól kezdve ment, szavalgatott, Évike néni foglalkozott vele, amíg itt volt Kárpátalján. Amikor a Gerendák rendezője megkérdezte, hogy van-e a láthatáron egy 13-14 éves fiú, aki szívesen szerepelne a darabban, akkor megkérdeztük őt is, és beleegyezett.

A lányod?

Színésznő és énekesnő szeretne lenni. Elég jó hangja van, táncolni is tud. Minden este beáll a tükör elé és gyakorol.

Milyen zenét hallgatsz szívesen a szabadidőben?

Retro zenét hallgatok. Főleg főzés közben. Mindenevő vagyok, de ha egyet meg kell nevezni, akkor Ákos.

Tehát főzni is tudsz…

Igen. Reggel elviszem a családot iskolába, és azután megyek haza, szépen kitakarítok és kezdek főzni. Vagy kimegyek a kertbe.

A kertben mivel foglalkozol?

Van szőlőnk, százötven barackfánk, emellett körte, cseresznye és mindenféle más gyümölcs. Van munka bőven. Minden nap találok valamit, amit éppen meg kell csinálni.

Hogy jut minderre időd?

Most a karanténban nem okoz gondot. De volt olyan, amikor azt hittem, hogy nem lesz mindenre időm, aztán végül megoldottam.

Bunda Fehér Rita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This