Felhangolva: Yazhyan Terézia, a Flamenco Sopianae énekesnője

Beregszászban született, magyar iskolát végzett, örmény és magyar nemzetiségű, angol- és orosztanár, és egyébként énekesnő, aki jelenleg a spanyol flamencoból meríti életerejét. Ha szeretnék közelebbről megismerni a sokoldalú Yazhyan Teréziát, tartsanak velem!

– Utolsó előtti középiskolai évem egyik elvetemült pillanatában úgy döntöttem, hogy a Pécsi Egyetemre felvételizek orosz-angol szakra – idézi fel múltját Teri. – A város kiválasztása határozott döntés volt, ugyanis már tizennégy évesen beleszerettem szépségébe. Valamiért úgy éreztem, hogy oda kell mennem. Nem csalódtam, hiszen felnőtt életem legszebb eseményei mind ott történtek – vallotta be az énekesnő.

Tizenhárom év alatt része lett a városnak, a város pedig befogadta őt. Már hallgatóként, másod-harmadéves korában szabadidejében angol és orosz nyelvből korrepetált. A diploma megszerzése után tanárként helyezkedett el egy nyelviskolában.
S hogy hol bujkál a zene az életében? Kezdettől fogva mindig ott volt mellette, de sosem kötődött különösebben hozzá úgy, mint most.

A beregszászi zeneiskolában tanult meg zongorázni. Jelenlegi zenei tevékenysége tíz éve indult, egy orosz szakesten, ahol a buli kedvéért énekelni kezdett egyik legközelebbi barátnőjével. Egy tanárnő felfigyelt a tehetségükre, és meghívta a szakest aktív szereplőit egy orosz népművészeti fesztiválra Kaposvárra.

– Jevtusenko „Bezsit reka” című megzenésített versét kellett előadnom. Még a fellépés előtt egy Jaksov Borisz nevű férfi szólított meg, akiről később kiderült, hogy a Pécsi Balett korrepetitora, egyébként orosz nemzetiségű. Nagyon kedvesen megkérdezte, hogy kísérje-e zongorán a fellépésemet – meséli Teri. – A közös produkció után Borisz felajánlotta, hogy máskor is felléphetek, ő pedig majd segít, felkészít, támogat. Nagyon örültem neki, mert valami ott, akkor elindult. Borisszal nagyon nagy szerencsém volt, mert nem zavarta, hogy ő profi, én meg nem. Ugyanúgy együtt zenéltünk a továbbiakban is. Volt egy kis kamarakórusunk.

Aztán egy szép napon váratlanul belépett az életébe a flamenco. A nyelviskolában tanított egy hölgyet, akiről kiderült, hogy flamencózik. Amikor kérték, hogy meséljen a műfajról, csak annyit mondott, hogy arról nem lehet hitelesen mesélni, azt látni, érezni kell. Hozott is nekik szórólapot, amely egy kiváló magyarországi flamenco táncos, egy spanyol énekes és gitáros estjét hirdette.

– Nem volt túl sok kedvem elmenni, mert emlékeim szerint februári hideg volt – vallotta be őszintén Terézia –, de mivel a rendezvény idején éppen az épület előtt haladtam el, hát bementem. Amikor elkezdték a táncot, a zenét, szó szerint transzba estem.

Teri részletesen beavatott a flamenco rejtelmeibe. Elmondta, hogy ez a műfaj egy hibrid csodához hasonlít: az andalúz kultúrához kötődik, de közben átmenet a szefárdok, az arabok, az indiaiak kultúrája között, pozitív mutációja a művészetek keveredésének. Az egész a gitár, a tánc és az ének kommunikációjáról szól, miközben teljesen improvizatív. A koncert alatt megszűnik a külvilág, a közönség egy szuggesztív előadást láthat. Megszűnik a külvilág és az a vágy, hogy a szomszéddal csevegjen a néző.

– Akkor, azon a napon elmerültem ebben. Azonnal megszületett bennem a vágy, hogy majd egyszer én is azon a színpadon, így akarok énekelni. És egy éven belül megvalósult, legalábbis, ami a színpadot illeti! Csodálatos volt!

Még ugyanazon a rendezvényen talált egy szórólapot, amelyen nyílt napot hirdetett a Pécsi Flamenco Egyesület. Természetesen részt vett rajta.
Tehát kezdetben volt a tánc, de nem sokáig tudta titokban tartani, hogy ügyes az éneklésben is. Terinek lehetősége nyílt arra, hogy Juan Fariña-nál tanuljon énekelni, akitől először hallotta és látta a flamenco-t. Elmondása szerint ott sikerült még közelebb kerülni a műfajhoz. Spanyolországba is eljutott, ahol Keck Máriánál, egy kiváló flamenco énekesnél, táncosnál, dalszerzőnél, koreográfusnál, zene- és táncterapeutánál, táncoktatónál tanult.

– Ez sajnos egy olyan műfaj, amit nem lehet a youtube-ról megtanulni, hiszen annyira frazíroznak, annyira hajlítanak, hogy nagyon nehéz már a szolmizálása is – hangsúlyozta Teri.

Teritől megtudtam, hogy Pécsen és egész Magyarországon nagyon kedvelik az általuk művelt stílust. A Flamenco Sopianae, amely egyébként két táncosból (Nagy Eszter és Markó Éva), egy énekesből, egy gitárosból és egy cajónosból áll, rendszeresen fellép különböző rendezvényeken: négyszer a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón, egyszer Miskolcon, az Operafesztiválon. Jártak már Észtországban, s Magyarország több városában. Februárban Finnországba készülnek. Szóval, nem unatkoznak. És Teri sem: az angol és az orosz után most spanyolt tanul, emellett pedig beiratkozott másodszor is a zeneiskolába klasszikus magánénekre.

– A Kodály módszer miatt vért izzadok, de kiváló tanáraimnak köszönhetően jól haladok.
Az erőfeszítés eddig sem volt hiábavaló. A csapat továbbra is fejlődni szeretne, tovább mélyülni a flamenco világában, belemerülni egy örök tanulási folyamatba, közelebb kerülni az ősforráshoz.
És ezen kívül Teri egyik eddig titkos, de most már nyilvános terve/vágya egy fellépés Beregszászban, szülővárosában. Reméljük, valóra válik!

Nem hagyhatjuk szó nélkül Terézia származását. A Yazhyan név köztudottan örmény eredetű. Mindeközben hozzáteszi, hogy nem tartja fontosnak nemzetisége hangsúlyozását. Úgy véli, hogy meg kell tanulnunk tisztelni a világ összes kultúráját és közelebb hozni azokat egymáshoz és magunkhoz.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma