Ki volt Toldi Miklós?

A Toldi című animációs sorozat 2021-es őszi premierje után, az egész estés film televíziós bemutatója is a Dunán lesz, a Magyar filmek vasárnap este című sorozatában. Jankovics Marcell, a magyar animációs műfaj egyik legnagyobb alakjának utolsó alkotása húsvétvasárnap 21 órától lesz látható.

Toldi Miklós valóban létező személy volt, Nagy Lajos királyunk vitézlő katonájaként vett részt például ura nápolyi hadjáratában. A halálát követő századokban aztán a konkrét tetteinek emlékezete úgy gyengült meg, hogy közben egyúttal mitikus magasságokba is emelkedett. Karaktere a népmesék alakjává vált, ahol is idővel már együtt emlegették Erős Jánossal vagy Botond vitézzel.

A kalandozások kora legendás alakjának, az emberfeletti erejű Botond vitéznek az emlékét legtisztábban a Képes krónika őrizte meg. Annyit lehet tudni róla, hogy részt vett a Lehel és Bulcsú vezérek által irányított 955-ös balul sikerült németországi hadjáratban. Az általa vezérelt seregtest a Majna vidékét fosztogatta, tehát kimaradt az augsburgi vesztes csatából. A három évvel később Bizánc ellen indított hadjáratból azonban nem maradt ki,

a történelemből igazolhatóan létező személynek tekintett Apor vezér egyik kapitányaként jelent meg a császárváros falainál.

Adjuk most át a szót a Képes krónikának: „egy óriás nagy görögöt küldenek, ki azt kívánja, hogy két magyar birkozzék vele, ekként kiáltozva, hogy ha mind a két magyart földhöz nem veri, akkor Görögország a magyaroknak adót fizetve hódoljon. S minthogy azon görög a sereget igen bosszantotta, egy Botond nevezetű magyar áll ki vele birkozni; aki amint a küzdő tér elkészűlt, bárdját, mellyet hordani szokott, megragadva a város réz kapujához rohana, s abba bárdjával egy csapásra ollyan rést vága, hogy a görögök azon kaput mint csudát nem akarták kiigazitani. S amint ezt megtette, a viadal terére fegyvertelenül kiáll, s a magyarok lóháton, a görögök a kőfal bástyáira mint nézők egybegyülekeznek. Amint osztán a görög látja, hogy Botond egymaga áll küzdeni készen s kiálta neki: miért nem veszen maga mellé másik magyart segítségűl? Akkor Botond rárohanván úgy megragadta, hogy a görög földre terűlt és semmi módon nem birt többé fölkelni. Minek láttára a görög császár s a görögök többi nagyai, a császárné is úrasszonyaival a falról eltávozva palotáikba vonulának, nagy szégyennek tartva, ami történt.”

Botond vitéz tetteit Kálti Márk fehérvári őrkanonok jegyezte le a Képes krónikába. A mester egyúttal a királyi kápolna őre és királynéi káplán is volt, s mint ilyen, bejáratos volt a királyi udvarba, ahol Toldi Miklós is megfordult. Arra már nincs bizonyíték, hogy ismerték egymást, de az nehezen elképzelhető, hogy a pap, miközben az elmúlt idők krónikáját írta és ahhoz az anyagot gyűjtötte, ne hallott volna kora Botond vitézéről, a nagy erejű kortársról, Toldi Miklósról, aki egy bihari birtokos nemescsalád sarjaként valamikor 1320 táján született és 1390. november 22-én halt meg. Fennmaradt oklevelekből tudni, hogy Toldi György és Toldi Miklós is élt Károly Róbert és Nagy Lajos királyaink korában.

Toldi Miklós beszélte a latin nyelvet és írt-olvasott is. Családi kapcsolatai révén került Meggyesi Móric pozsonyi ispán katonái közé, ahol is 1354-ben a várnagyságig és alispánságig vitte.

Bandériuma élén Meggyesi Móric részt vett Nagy Lajos király 1351–52-es nápolyi hadjáratában, s katonái között ott volt Toldi is.

Lajos igazi lovagkirály volt. Nagyon sok hadjáratot indított a Balkánra, Dalmáciába, Litvániába vagy éppen Itáliába, s ezekben többnyire személyesen is részt vett. A nápolyi háborúk jogos örökségének birtokbavétele, valamint testvére halálának megbosszulása miatt azt követően robbantak ki, hogy 1343-ban meghalt apai nagybátyja, I. Róbert nápolyi király, aki örökösének unokáját, Johannát jelölte meg. Johannának a nápolyi és a visegrádi dinasztiák 1333-as megállapodása értelmében Lajos király testvéröccse, András volt a férje. Andrást azonban Nápolyba érkezése után Johanna utasítására megölték. A háború ezt követően robbant ki a két királyság között.

A felek egy évtizednyi hadakozás után 1352. március 23-án Nápolyban békét kötöttek. Eszerint Lajos lemondott a hódításairól, visszaadta a fogságba vetett durazzói és tarantói hercegek szabadságát, elismerte Tarantói Lajost és Johannát, mint a Nápolyi Királyság uralkodóit, akik viszont 300 000 aranyforint hadikárpótlást voltak kötelesek fizetni, továbbá Johannának pápai vizsgálóbizottság elé kellett állni, hogy tisztázza szerepét a „férjgyilkosságban”. Lajos követei azonban a király utasítására lemondtak a kialkudott összegről, mondván, hogy uruk nem kapzsiságból, hanem öccse megbosszulásáért hadakozott.

Lajos hadai mégsem vonultak ki teljesen Itáliából, Toldi Miklós vezetésével ugyanis még sokáig pápai zsoldban erősítették a Vatikán katonai erejét. Az olasz krónikák ezt a magyar haderőt Gran’ Companiának, vagyis Nagy Seregnek nevezték.

A nápolyi kérdés végül úgy oldódott meg, hogy az 1370-től Visegrádon nevelkedett rokon, Durazzói Károly a Lajos király által küldött magyar katonák segítségével 1381-ben elfoglalta Nápolyt, ahol a következő évben királlyá koronázták. A friss keletű uralkodó utasítására pedig négy magyar zsoldos megfojtotta Johannát.

Toldi Miklós neve ezt követően már az ország leghatalmasabb egyházi méltósága, Váradi Miklós esztergomi érsek katonai szolgálatot teljesítő familiárisaként bukkan elő, s mint az érsek vazallusa, szinte állandóan a király környezetében tartózkodott. A krónikák megőrizték, hogy 1359-ben ura megbízásából Firenzéből két oroszlánkölyköt hozott. 1366-tól már a királyi udvartartás tagja, sorra kapta a magas tisztségeket. A király vazallusa lett, ezáltal pedig az uralkodó feudális famíliájának is a tagjává vált, s tartósan Nagy Lajos környezetében tartózkodott. 1366-ban Gömör, 1372-ben Heves vármegyében, három évvel később Biharban, 1383-ban pedig Szabolcsban töltötte be az ispáni hivatalt.

Szerencsecsillaga nem hanyatlott Zsigmond király alatt sem, akitől 1388-ban a szatmári Darócot és annak vámját kapta, amit két évvel később a bihari Bátor nevű falura cserélt. Ez, a Nagyszalontához közeli település lett aztán a középkorban a Toldi nemzetség központja. Nem véletlen, hogy az emberfeletti erővel rendelkező hős valós személye ezen a tájon idővel népmesei alakká nemesült, bár a regélők már úgy meséltek róla, mintha Mátyás király katonája lenne.

Mátyás királynak azonban volt egy valódi emberfeletti erővel megáldott katonája: Kinizsi Pál, aki a halála után ugyancsak népmesei hőssé vált, és ezek a mesék idővel egymásra is hatottak, kölcsönösen gazdagították egymást.

A Toldi Miklósról szóló népmesékre először Ilosvai Selymes Péter figyelt fel, s a bihari regélők történeteit összegyűjtve írta meg saját eposzát, Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetiről és bajnokságáról való história címmel.

A Képes krónikában szereplő Botond vitézhez hasonlóan ebben a műben is van egy sorsdöntő, a nemzet becsületére is kiható párviadal, amelyben Káldi Márk történetéhez párhuzamba állítható módon írta le Ilosvai Selymes Péter Toldi Miklós párviadalát: „Erős cseh vitézzel ottan szembeméne, / szörnyű rángatással fárasztá, epeszté, / Úgyan ropog valá az cseh vitéznek teste. / Csudálatos vala Toldi erőssége / keze között olvadt csehnek teste, lelke.”

Ez a mű ihlette meg Arany Jánost, a legismertebb Toldi-feldolgozás szerzőjét, aki azon a Nagyszalontán született, amelyet a középkorban a Toldi család birtokolt.

Ady Endre 1908-ban ezekkel a sorokkal zárta Ilosvai Selymes Péter című költeményét: „Ő Toldiról mondana szépet / S poharunkat összekoccintván / Sírva áldanók a meséket”.

Forrás: hirado.hu

Nyitóképen: Toldi Miklós 1512-ből származó képe az Erdélyi Múzeum Egylet gyűjteményéből. Forrás: Wikipedia