Könyvajánló: Álompákász

Pálóczi Horváth Lajos: Álompákász. Egy dzsentri gyermekkora

Magvető könyvkiadó, Budapest, 1986

Pálóczi Horváth Lajos Álompákász – Egy dzsentri gyermekkora című emlékirat, pontosabban kulcsregény. A neveket megváltoztatta, de a változtatás kulcsát meg lehet adni.

Az író annak a Pálóczi Horváth Ádámnak a kései utóda, aki Csokonai kortársaként hősi énekeivel szerzett elévülhetetlen érdemeket a szépliteratúra terén.

Vitányi Iván a kötethez írt előszóban kiemeli: „A nemesi családi háttér nem jelent feltétlenül sírva vigadást és népnyúzást: Pálóczi Horváth családja a réteg legjobbjaihoz tartozott. Azokhoz, akik patriarkális ideálokat ápoltak, akik igyekeztek mindenben mértéket tartani, s akiknek a körében a magas műveltség feltétlen értéknek számított.”

A századforduló Beregszászát, az ott élő embereket – gazdagokat és szegényeket –, de mindenekelőtt a magyar dzsentrit ismerhetjük meg az eddig jobbára az ellenállási mozgalomban betöltött szerepéről, népdalgyűjtő tevékenységéről, műfordításairól ismert szerző posztumusz regényéből.

Pálóczi Horváth szeretettel, ám egyben kegyetlen őszinteséggel emlékezik gyermekkora világára, s könyve segít megérteni, miért vált anakronisztikus történelmi-társadalmi képződménnyé a középbirtokos osztály, s aztán hogyan tűnt el a történelem színpadáról, hogy maradjon krónikásnak szinte pusztán maga az író, mint ama pákász, a regénybeli nagy, mocsaras tó lecsapolása után.