Könyvajánló: Erdélyi Béla és kortársai

Balla László: Erdélyi Béla és kortársai: Kárpátalja képzőművészeinek három nemzedéke. Ungvár – Budapest: Galéria Kiadó, 1994. 83. old. + mell.

Erdélyi Béla 1891. május 25-én született a Bereg megyei Kelemenfalván (Загаття, ma az Ilosvai járáshoz tartozik), az itteni tanító négy gyermekének egyikeként. A munkácsi gimnáziumban kezdi meg középiskolai tanulmányait, majd a máramarosszigeti tanítóképzőben kap oklevelet 1911-ben. Ezután a budapesti Képzőművészeti Akadémia növendéke lesz, ahol rajztanári képesítést kap. Kitűnő eredménnyel fejezi be, majd innen kap ösztöndíjat a kecskeméti művésztelepre, ahol megismerkedik Révész Imre, Ferenczy Károly, Zemplényi Tivadar és Iványi-Grünwald Béla munkásságával. Utóbbinak kedvenc tanítványa lesz.

1916-1922 között rajzot oktat a munkácsi tanítóképzőben és a reálgimnáziumban. Ezt követően Európa képtárait és művésztelepeit látogatja. 1927-től 1931-ig az ungvári tanítóképző tanára, s ekkor alakítják meg közösen Boksay Józseffel a művészeti szabadiskolát. 1931-ben megalakul a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesülete, melynek tagjai Erdélyin és Boksayn kívül még három cseh művész, később a szabadiskola növendékei. Munkásságukról a korabeli magyar és cseh sajtó egyaránt pozitív kritikákat ír.

Ezek a sikerek ösztönzik Erdélyi Bélát, hogy újra nyugatra induljon, és ott érvényesítse művészetét (nem kevés sikerrel). 1938-ban, tér vissza Párizsból, ahol hat évig élt, és telepszik le véglegesen Ungváron. A visszacsatolás Magyarországhoz lehetővé tette, hogy anyaországi művészek működjenek Kárpátalján, és ezzel egy időben kárpátaljai képzőművészek az országos tárlatokon együtt szerepeljenek Szőnyi Istvánnal, Aba-Novák Vilmossal, Bernáth Auréllal, Molnár C. Pállal.

Az 1944-es szovjet megszállás után még sikerül megalakítania a Képzőművészeti Főiskolát Ungváron (1946. október 15-én indult meg a tanítás), ahol Erdélyin és Boksayn kívül, még Endrédy György kap vezető szerepet. ’45 és ’46-ban megrendezett őszi tárlat még egészen szabad szellemben folyik, de a későbbiekben mind erősebben jelentkezik a felső vezetés „kérése”, hogy kik és mit állíthatnak ki.

Egyre gyakrabban kerül összeütközésbe feletteseivel, nem érti miért nem jó az, amit fest, s végül, 1949-ben felmentik az akkor már csak iparművészeti szakiskola igazgatói székéből, hamarosan állását is elveszíti. Hiába próbál engedményeket tenni, és a hatalom számára elfogadható képeket festeni, megbélyegzett marad, burzsoá csökevény, akinek nincs helye a népokító szocialista művészetben. 1955-ben, 64 éves korában halt meg. Halála után csak tizenhét évvel jelent meg munkássága nagyságát visszafogottan ugyan, de elismerő írás.