Könyvajánló: Hamuther

Sütő Éva Könyvajánló

Penckófer János: Hamuther.  Magyar Napló, Budapest, 2002.

(Eperjesi) Penckófer János (1959): Nagyszőlősön született, Unváron diplomázott, a Debreceni Egyetem Irodalomtudományi Intézetében szerzett PhD fokozatot Dr. Görömbei András professzor vezetésével. Doktori disszertációja Tettben a jellem. A magyar irodalom sajátos kezdeményei Kárpátalján a XX. század második felében címmel jelent meg a Magyar Napló kiadásában. Az 1990-es évektől olvashatók versei, prózai írásai, tanulmányai, kritikái többek között a Hitel, Magyar Napló, Bárka, Parnasszus, Pannon Tükör, Új Holnap, Korunk, Szabolcs Szatmári Szemle, Irodalmi Jelen hasábjain. Több pályázaton szerepelt sikerrel, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kisregénypályázatán kiemelten díjnyertes műve, a Hamuther előbb a Pallas-Akadémia (2000), majd a Magyar Napló kiadásában (2002) jelent meg. A Magyar Rádió Rádiószínháza 1992-ben bemutatta Kopogtatnak című hangjátékát.

Kötetei:

• Mert (1993)

• Marad a part, a víz… (1997)

• Hamuther (2002)

• Tettben a jellem (2003)

„Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány 1999-es pályázatának kiemelt díjnyertes alkotása az író Hamuther című regénye, amelyik mind életanyaga gazdagságában, mind előadásmenete, cselekményvezetése fordulatosságában, ügyességében, mind szerkezete megtervezésének ötletességében, mind gondolati, (nyelv) bölcseleti tartalmasságában, mind pedig stílusának igényességében oly annyira kimagaslik, hogy helyét a szűkebb haza, Kárpátalja legértékesebb szépprózái, Kovács Vilmos és Nagy Zoltán Mihály regényei mellett kereshetni. A maga helyzetét és érdekeltségét sokáig homályban tartó, névtelen narrátornak napnál világosabb törekvése: a Kárpátalja egyik Tiszaparti falujából Budapestre, majd onnan vidéki városokba, településekre utazó értelmiségi hőse, Hamuth Ernő számára mind több alkalmat találjon az ottani és az itteni életformák, megélhetési módok összehasonlítására, hogy friss tapasztalattal segítsék őt a régi, hosszan húzódó válsága felszámolásában. Annak eldöntésében, végső soron, hogy továbbra is a kisebbségi sorsot vállalja-e, vagy mint a nővére tette, települjön át, az új otthonnal új esélyt is teremtve magának helyzete jobbra fordításához. (…) Hamuth útja azonban az egyik kiszolgáltatottságból a másikba vezet: talán az ukrán, talán az orosz maffia már a vonaton kifosztja és megzsarolja, hogy később akaratlanul is játékszerük, sőt cinkosuk legyen…”