Könyvajánló: kartonfless
„nem öregszel, csak meghalsz,
mint a vérszívók.”
\ gesztus \
Évek óta legalább félévente előveszem ezt a sötét borítójú könyvet. Előveszem, olvasom, leteszem. Most végre sikerült elejétől a végéig jutnom. A halálról beszélni nem könnyű, és újat mondani is nehéz erről. Valójában nem szívesen szembesül bárki is – így én sem – a halállal, igyekszünk, igyekszem kerülni. Mert ha a halálról van szó, óhatatlanul bekúszik a saját mulandóságunk. Ezen a héten a kartonfless című kötetet ajánljuk.
A kartonfless Gál Hunor debütkötete, ami 2020-ban a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.
A szerző 2019-ben ezzel a kézirattal nyerte el a Petri-díjat. A könyvcím jelentését a szerző magyarázza meg: a kartonfless a füves cigi utolsó slukkja, amikor már csak a megtekert karton ég.
A borítón Gagyi Botond egyik festménye látható. „Mind a borító, mind a szövegek olyan éjszakai bolyongást idéznek, ahol az út mellékesnek tűnik az egyedüllét és a gondolatokba merülés mellett” – írta Borbíró Bíborka a Tiszatájonline-on megjelent kritikájában.
Szándékos ellentétekkel találkozunk már a kötet elején. Egy Lányi András idézettel indul, amiben arról ír, hogy „az ember az, ami számokkal nem mérhető”, a másik oldalon – fekete háttérben fehér betűkkel – népességi és halálozási statisztika olvasható. Több ilyen fekete oldalas statisztika ékelődik be a kötetbe, mintegy arculcsapásként, hogy „valóban ennyi lenne az élet?”.
A kettősség a kartonfless egészében fellehető: élet-halál, vallás-profánság, természet-emberi tevékenység, magány-társaság, valamint ott a test (főleg a gerinc), mint motívum.
A legerősebben viszont egyértelműen a halál témája dominál. Borbíró Bíborka kritikájában rámutat: Gál Hunor kötetében a halál nincs tabusítva, hiszen az élet velejárójaként, természetes jelenségként kezeli.
A természet is erőteljesen jelen van: az évszakok, az időjárás és az élővilág is megjelenik, ugyanakkor ott vannak az emberi kapcsolatok. És mindez akár egy versen belül is találkozhat. A fent idézett \ gesztus \ c. versben olvasható:
„és felemás zokniban csövel az ősz,
meg hogy mennyire utállak,
ha meghalnál, felvennélek kabátnak”
A kettőségre jó példa a \ patkányláz \ és az utána következő élelmiszerrel kapcsolatos statisztikák.
„nálatok nincsenek szokások,
csak a mindennapi kenyér
ábrándja.
családi összkép:
ahogy az összetekert inak
megtartanak két mázsa
rotható tetemet.”
– zárul a vers, majd olyan statisztikákat kapunk kontrasztként, amiben az alultápláltságról, túlsúlyos emberekről van szó, és az ezzel kapcsolatos megbetegedések és elhalálozások vannak számszerűsítve.
Izgalmas összefoglalója a kötetnek a zárójelentés, amelyben egy gerincvázra vannak felfűzve a verscímek – önálló verssé alakulva. A kötet zárása, a kartonpróza szintén egy keretet ad az egésznek, mintha hússal borítaná be a gerincoszlopot.
„Versei lehetnének akár egy vizuális művész látomásai is, de a fel-felvillanó képflessek annál sokkal jobban hasonlítanak az életre”
– olvasható a kötetről a Népszavában.
Közel öt év telt el a megjelenés óta. Véget ért egy világjárvány, háborúk törtek ki vagy eszkalálódnak tovább, a tömeges halálozás a mindennapok része lett. A halál témája mégis tabu maradt a társadalom és az egyén számára. Pedig a halál az élet természetes velejárója, amit a kartonfless nagyszerűen érzékeltet.
„Egy dolog biztossá vált a megjelenés után bennem. Mégpedig az, hogy ez a könyv tényleg csak bizonyos embereknek szólhat. (…) Nem korosztályfüggő a kötet, hanem egyfajta érzékenységet mér, és akivel rezonál, az közösséget vállal vele”
– nyilatkozta a szerző a Literán megjelent interjúban.
„a gerinc próbája
a törés.
az éjszakáké pedig a csend”
– írja Gál Hunor a \ hús \ c. versben. A kartonfless próbája pedig az idő, amit jól áll a kötet. Bár az emésztéséhez kétségtelenül sok idő kell.
Sz. Kárpáthy Kata
Fotók: Kárpátalja.ma