Könyvajánló: Kivont kardok közt

Vári Fábián László: Kivont kardok közt

1992, Hatodik Síp Alapítvány

A kötet címadó verse, a helytállás éneke, a panaszt is legyőző küldetésvállalás; a küldetésé, amit megtagadni nem lehet:

„Úgy élek évek óta már,

Mint aki fejvesztésre vár,

Vagy gályára tán egy parton

Fejemet kezemben tartom.

Lenne bár mind ez csak egy álom,

Lelkem az Úrnak ajánlom.

De veregessetek vállon,

Ha próbatétel is, állom!..”

A „Monda” című versben eredetünket eleveníti fel a költő:

„Csillag ha hullik

Meotisz-tájra,

Nyugatra szállunk

Párharcra, nászra…”

Népballada-átirat (Három árva), legenda (Vásártéri legenda), mese (Mese) idézi meg a népköltészet hangját, költői levél (Útban Törökország felé, Mikes Kelemen, Levél) a líra és magánbeszéd elegyét, látomás (Összefoglalás, Földfogyatkozás…) a szent szövegeket.

„Vári Fábián László költészetének egyedisége abban rejlik, hogy a szellemi múlthoz fordulást egyszerre párosítja a modern életérzéssel és a formák archaikumával. Olyan műfajokat ébresztget, amelyek a modernségből visszatekintve valóban már-már archaikusnak hatnak.”

Nagy Gábor