Könyvajánló: már minden nő hazament
Fiatal nőként érvényesülni nem egyszerű. Főleg akkor nem, ha félénk, szorongó fiatalról van szó, akihez a sleep paralysis demon már hazajár. Már nem vagyunk gyerekek, a kenyerünk mellett lakást keresünk, és próbáljuk megvédeni magunkat – mint ahogy a covid idején is tettük. A kérdés, meg tudjuk-e. Sorozatunkban Mărcuțiu-Rácz Dóra már minden nő hazament című kötetét ajánljuk.
A már minden nő hazament a Fiatal Írók Szövetségének Hervay Könyvek sorozatában jelent meg 2020-ban (e-könyv formában is).
A kevesebb néha több, és talán ez elmondható a már minden nő hazamentről is. Az egyetlen ciklust alkotó, 21 verset tartalmazó kötet pont ennyit bír el anélkül, hogy túl sok lenne. Senkit ne tévesszen meg az, hogy egy vékony könyvecskét tart a kezében, mert 64 oldal kemény valóság vár rá.
A borítón a szerkesztő, André Ferenc gondolatai olvashatóak. Vérbeli szociolírának nevezi az esszéverseket, amelyek az érzékenység határait feszegetik.
Rozsályi Anna kritikájában azt írja a versekről, hogy „szinte egyetlen nagy gondolatfolyamként sodorják az olvasót”, amelyet a jellegzetes motívumok és a visszatérő elemek – taxizás, sötét utcák, kóbor macskák – kötnek össze, de megjelenik többször a család, főleg a női vérvonal (anya, nagymama).
„Mărcuțiu-Rácz a nemi és osztálykülönbségek, az állattartás és a karantén-lét témáin keresztül a kiszolgáltatottság rétegeit vizsgálja. Nem mindig a (potenciális) áldozatok nézőpontjából szólal meg, sőt legjobb pillanataiban nagyon érzékletesen mutatja meg egy-egy hierarchikus viszony összetettségét” – olvasható Purosz Leonidasz kritikájában.
Mărcuțiu-Rácz Dóra kötetében nem sajnáltatja a nőket.
Hiszen vannak olyan belevaló csajok is, mint a moldvai szobatárs, aki magassarkúban rúgja szét a delikvenst a diszkóban, ha olyat szól, amilyet nem kellene. A verseken keresztül láthatjuk, hogy a kiszolgáltatott helyzet valós, de lehetünk bátrak. A tornasor végén álló is le tudja futni a három kilométert, még ha nincs is, aki megvárja. A költő nem feledkezik meg a hátrányos helyzetűekről sem, úgy a rossz környéken élő, anyagilag nélkülöző nőkről, mint a koldusokról sem.
A könyvben előkerülnek a koronavírus-világjárvány okozta változások is. Mint a karanténos online rendezvények (amit valljunk be, mi is sokszor csak lenémítottunk a háttérben), a maszkviselés felelőssége, hogy volt nappali és esti pizsama, és összességében a bezártság okozta kellemetlenségek.
Ezt a kötetet a férfiaknak ajánlanám elsősorban. Hogy megértsék, mi, fiatal nők, miért viselkedünk furán, miért ülünk be sokan automatikusan a hátsó ülésre a taxiban, és nem előre, miért fogjuk a kulcsot előre a kezünkben, vagy miért nem a szoknya hossza a lényeg. De a nőknek is ajánlom, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és lássuk: nem vagyunk egyedül, és milyen jó, ha felnőttként még mindig fel tudjuk hívni anyut telefonon, mert a világért se vallanánk be, hogy a rossz hírű parkon félünk átmenni.
Sz. Kárpáthy Kata
Nyitókép: Kárpátalja.ma