Könyvajánló: Tettben a jellem
Eperjesi Penckófer János: Tettben a jellem: A magyar irodalom sajátos kezdeményei Kárpátalján a XX. Század második felében. Bp. Magyar Napló – Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, 2003.
„A kilencvenes években Penckófer János a kárpátaljai magyar irodalom egyik legértékesebb fejezetét alkotta meg költői, prózaírói és irodalomtörténészi munkásságával. Hamuther című díjnyertes kisregénye az egész magyar nyelvterületen ismertté tette nevét. Versei is méltán kaptak helyet a teljes mai magyar irodalmat átfogó antológiában is. Irodalomtörténeti tanulmányai alapján pedig bizonyosan állítható, hogy ma ő a legalaposabb ismerője a magyar irodalom Kárpátalján keletkezett részének.
Kárpátalján a magyar irodalom évtizedeken keresztül természetellenes körülmények között tengődött. Egyrészt a politikai kiszolgáltatottság, másrészt pedig a hatalomhoz való idomulás okozott benne súlyos zavarokat. Eperjesi Penckófer János Tettben a jellem című könyve igazi hézagpótló munka. A szerző alapos ismeretek alapján, belülről méri föl ennek az irodalomnak múltját és jelenét, folyamatait és jelentősebb életműveit egyaránt. (…) Ez a könyv nemcsak a Kárpátalján született magyar irodalomnak, hanem az egész kárpátaljai magyarság önismeretének is alapműve.”
Görömbei András
„A szerző maga is Kárpátalján él, és óhatatlanul szem előtt kell tartania azt, amit a Nem lehet Makkai Sándora fogalmazott meg: a kisebbség saját belső társadalmában könnyen keletkezhetnek ‘lekicsinyített szempontok és kicsinyes érdekellentétek’, az ‘összeszorított élet fülledtségében az ítélkezési és értékelési szempontok’ eltörpülhetnek. E törpeség átkai közé sorolt személyi és csoportharcok megvívásától a szerzőnek annál is inkább tanácsos tartózkodnia, mivel költői és szépprózai alkotásai révén maga is érintett. A dolgozat tárgya lehetne, külön fejezet szólhatna az ő munkásságáról is, méghozzá díjnyertes kisregénye, a Hamuther alapján talán nagyobb joggal, mint bárki máséról.”
Márkus Béla
„E könyv gondolatébresztőén, problémagazdag elemzésekkel és komplex megoldásokkal éri el kitűzött célját: olyan irodalomtörténeti áttekintést nyújt a kárpátaljai magyar irodalomról, amely nemzeti-kulturális önismeretünket a szűkebb értelemben vett írói pályák, művek, folyamatok feltérképezésén túl bizonyos egyetemes hungarológiai szempontokkal és megfontolásokkal is termékenyen bővíti.”
Bertha Zoltán