Könyvajánló: Tölgyből gerincet

Ferenczi Tihamér: Tölgyből gerincet (70 vers a költő 70. születésnapjára)

Intermix kiadó, Ungvár – Budapest, 2011.

Ferenczi Tihamér 1941. november 24-én a beregszászi járási, Tisza-parti Badaló községben született. Ma is itt él, édesanyja halála óta közeli rokonai családjával egy fedél alatt. 1966-ban érettségizett szülőfalujában. 1965 óta publikál kárpátaljai lapokban, több költeménye megjelent ukrán fordításban és magyarországi folyóiratokban. Önálló kötetei mellett számos antológia és almanach társszerzőjeként vált ismertté. Első önálló kötete 1979-ben jelent meg a József Attila irodalmi Stúdió Könyvtára sorozatban Szívem volt már minden címmel, a legutóbbi pedig, 2004-ben (A csenden túl).

Tölgyből gerincet kötete válogatás korábbi verseiből, 70 műve található itt a költőnek 70. születésnapjára. Egyéniségére a természetes szerénység, költészetére a halkszavúság és nemes egyszerűség jellemző. Egyformán érzékeny a szűkebb és tágabb létközeg jelenségei iránt, mondanivalóját legtöbbször sokkolóan rövid, egy-egy gondolatmenetet lakonikus tömörséggel megfogalmazó versekben fejezi ki. Kimondhatatlanul is azt vallja, hogy a létezés egész világunkat átható problematikájának feloldása elsősorban a szűkebb közegben érzékelhető emberi gyötrelmek kimondásával, csillapításával kísérelhető meg.

Költészete romlatlanul és romolhatatlanul tiszta, benne minden az és annyi, ami és amennyinek látszik. Versvilágában nincsen mesterségesen teremtett, a szerző személyiségének belső tájait és/vagy az embervilág, netán a természet jelenségeit homályba burkoló ködök. Ez a versvilág egyben oltalmazó is, mert a sokat – a magáramaradottság gyötrelmeit – sejtető kérdésre, hogy

„…mit tehet,

kit ottfelejt

szerelem, évszak szél,

s kevés az esély,

hogy sodrása legyen

és borzas ege…”

a hiányokkal hadakozó költő versének befejezéseként aligha adhatna más választ:

„Vers,

gyöngyös sirályom,

röppenj világgá,

hogy utánad kiáltsam:

világom virága,

virágom világa

nincs sehol!”

A költő tehát verssel versbe próbál menekülni az őt kőkemény könyörtelenséggel szűk térbe szorító külső erők-tényezők elől.

Versei az átlagosnál esendőbb ember érzését és gondolatvilágát jelenítik meg.