107 éve született Zelk Zoltán

„Lobog az éjszakában, haján a hó, száján a hó, rohan a hófúvásban” − szól a XX. századi költő egyik legszebbnek vélt verse, az Asszony a hófúvásban, amelyet az idős korában őt ápoló, 25 évvel fiatalabb szerelméhez írt.

Zelk Zoltán három évet töltött fogságban: végül a legnagyobb mélypont hozta el új költői korszakát. A költő 107 évvel ezelőtt, 1906. december 18-án született.

A Nyugat második nemzedékének költőjeként tartjuk számon, Radnóti elismerő kritikát írt róla, József Attila jó barátja lett. 1930-ban jelent meg első kötetet a Csuklódon a vér kibuggyan, ezt követően csaknem ötven önálló kötetet jelent meg.

A harmincas évek végén börtönbe akarták zárni, de az irodalmi kör megmentette, később mégis másfélévet töltött fogságban, mivel az eleinte verseiben méltatott kommunista rendszer ellen fordult, és részt vett az 1956-os forradalomban. Három évre ítélték, fele idő után szabadult: erre elvesztette feleségét és édesanyját, így mély érzelmi válságba került, amely új költői korszak kezdetét jelentette. A Tűzből mentett hegedű című kötetét 1963-ban adták ki, 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az Élet és Irodalomban, 1965-1967 között a Tükörben is publikált.

Miután elvesztette feleségét, sokáig nem találta a helyét, végül megismerkedett Sinka Erzsébet irodalomtörténésszel: a 25 évvel fiatalabb szerelme pedig élete végén nemcsak társává, hanem ápolójává is vált. Neki szól az Asszony a hófúvásban című, legszebbnek vélt versét: „Lobog az éjszakában, haján a hó, száján a hó, rohan a hófúvásban.”1971-ben Robert Graves-díjat kapott, 1980-ban SZOT-díjjal tüntették ki. 1981. április 23-án halt meg Budapesten.

Forrás: wikipédia/Kultúra.hu