’56 él – megemlékezés Beregszászban
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről emlékeztek október 23-án Beregszászban, a vasútállomás melletti emlékműnél.
A megemlékezést a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet szervezte a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával (II. RF KMF) együttműködve, Magyarország Kormánya és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával.
A beregszászi vasútállomás mellett 2016-ban avatott emlékművet Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Beregszászi Városi Tanács, amellyel az 1956-os hősök előtt tisztelegtek.
A megemlékezés kezdetén Bartis Ferenc Utószó című versét adta elő Radvánszky Ágoston, a Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének történelem szakos hallgatója.
„1956 október 23-án egyszerű emberek döntöttek úgy, hogy elég volt a zsarnokságból. Ez nem felülről szervezett, gondosan megtervezett megmozdulás volt, és nem külföldről pénzelt forradalom, hanem hétköznapi hősök tettei vezettek odáig, hogy az első repedések megtörténjenek azon a bizonyos vasfüggönyön”
– mondta Csernicskó István, a II. RF KMF rektora a megemlékezésen. A rektor aláhúzta: nagy napok voltak azok, nehéz idők, és a kárpátaljaiak jól tudják, milyen a nehéz időkben.
„Ha akkor voltak emberek, akik bátrak voltak, és tudták azt, hogy meg kell tenni azt, amit lehet, akkor nyilván nekünk is van lehetőségünk arra, hogy tetteinket átgondolva emlékezzünk arra, hogy aki mer, az tud eredményeket elérni”
– fejtette ki hozzátéve: mi is meg tudjuk tartani közösségünket, jelenünket és jövőnket.
Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja beszédében kiemelte: 1956-ban a két hétig tartó forradalomban és szabadságharcban mutatta meg a magyar nemzet igazi jellemét, bátorságát és szabadságszeretetét.
„1956 októberében egy olyan történelmi pillanat jött el, amikor az ország túlnyomó része megosztottság nélkül lépett fel egy közös cél érdekében, végzettségtől, hivatástól és családi háttértől függetlenül”
– mondta hozzátéve: ’56 nemcsak Magyarország, hanem a világtörténelemben is mérföldkő volt, figyelmeztetés a kommunizmus elnyomására és a magyarok szabadságvágyára. Mint mondta, ez az élmény tört elő 1989-ben, és a rendszerváltással győzedelmeskedtek.
Pintér Béla ’56 él című dalát Pivnyeva Nikolett és Nagy István, a II. RF KMF hallgatói adták elő.
A forradalom főbb történelmi mozzanatait dr. habil. Váradi Natália, a Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének professzora elevenítette fel.
„Az 1956-os hősökre való emlékezés nemcsak kötelesség, hanem felelősségvállalás is, hiszen történelmi múltunk örökséget hagy, s egyben soha el nem évülő felelősséget is: ezt nekünk tovább kell vinnünk és tovább kell adnunk”
– mondta.
Beszélt az 1950-es évek viszonyairól, a magyarországi eseményekről, ennek kapcsán arról is, hogy hogyan érintette ’56 Beregszászt, ugyanis a városon keresztül haladtak át a szovjet tankok és katonák Budapest felé úgy, hogy nem tudtak arról, hogy nem a Szuezi-csatornához vezénylik őket, és bár próbálták a lakosság elől elrejteni ezeket, minden gyermek láthatta és hallhatta őket.
„Nekünk emlékeznünk kell, és az emléket tovább kell adni. Tisztelt hölgyeim és uraim, ne felejtsük el, hogy a múlt kötelez. Tisztelet a bátraknak, tisztelet a hősöknek”
– zárta gondolatait a professzor.
Molnár János beregszászi esperes-plébános áldotta meg a jelenlévőket. Emlékeztetett arra, hogy keresztény emberekként mindannyiunknak megvan az Istentől kapott feladatunk, amit teljesítenünk kell.
„Az ’56-osok nem tettek mást, mint becsülettel teljesítették azt, amiről úgy érezték, hogy a kötelességük, amiről úgy érezték, felelősséggel tartoznak Isten és a nemzet előtt”
– jelentette ki.
Az esemény koszorúzással zárult, ami alatt Terry Gilkyson és Gommermann István Honvágydala szólt. Ez a dalt volt az ’56-os forradalom után az emigráns magyarok himnusza, akik közül a megtorló rendszer miatt sokan sohasem térhettek haza.
Délután Ungváron a KMKSZ szervezésében emlékeztek meg az 1956-os hősökről.
Szabó Kata