71 éves lett Vári Fábián László
Ma lett 71 éves Vári Fábián László író, költő, műfordító, néprajzkutató.
Vári Fábián László munkáscsaládba született 1951. március 16-án az egykori Ugocsa megyei Tiszaújlakon, a Szovjetunióban.
1958-ban a Viloki (Tiszaújlaki) 2. Számú Nyolcosztályos Iskolában kezdte meg tanulmányait, melyeket 1965-ben a Vinohradovói (Nagyszőlősi) 3. Számú Középiskolában folytatott, ahol 1968-ban sikeresen tett érettségi vizsgát. Ezt követően 1968-ban az Uzshorodi (Ungvári) Állami Egyetem Filológiai Karára felvételizett magyar szakra, ahol 1972-ig tanult.
Jelentkezett az 1966-ban indult Együtt laphoz és az 1967-1971 között működő Forrás Stúdióhoz. Az egyetem mellett 1972. február-május között szülőfalujában dolgozott a cipőgyárban, rakodómunkásként. A tanulmányait megszakító 1972-1974-es időszakban katonai szolgálatot teljesített a szovjet hadsereg németországi hadcsoportjában.
Katonaként 1974 és 1975 között levelező tagozaton folytatta az egyetemet. Közben 1974-től a Beregszászi Kísérleti Üzemben (vasgyár) hivatalosan exportmérnökként, gyakorlatilag plakátfestőként dolgozott két évig, ezután 1976-tól a Mezővári (Varijevo) Középiskola magyar szakos tanára lett. Itt ismerte meg feleségét, Borbély Klárát, akit még ugyanebben az évben feleségül vett. 1978-ban megszerezte a filológusi oklevelét.1986-tól az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének aspiránsa. 1987-ben kandidátusi alapvizsgát tett francia nyelvből.
1999-től a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola óraadó tanára. Doktori fokozatát Debrecenben szerezte a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajz tanszékén 2007-ben. Egy évvel később a beregszászi Rákóczi-főiskola docensévé nevezték ki 2013-ig.
Vári Fábián László aktívan harcol a kárpátaljai magyarság jogaiért. A kezdetektől tagja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek. Irodalmi pályáján költőként indult a hetvenes-nyolcvanas években. Költészetének témája a kisebbségi lét, jogfosztottság, a kárpátaljai „sors- és feladatvállalás”.
Verseskötetei:
- Széphistóriák (Ungvár, 1991),
- Kivont kardok közt (Ungvár, 1992/1994),
- Világtalan csillag (Ungvár, 2001),
- Harminchárom év (Miskolc, 2002),
- Fecskehajtó idő (Budapest, 2004),
- Jég és korbács (Budapest, 2010),
- Ereimben az idő (Budapest, 2015),
- Koponyámban gyertya (Budapest, 2020).
Versei a következő válogatásokban jelentek meg:
- Kárpáti Kalendárium, Sugaras utakon (1985),
- Vergődő szél (1990),
- Évgyűrűk, Nézz töretlen homlokomra – A Forrás Stúdió versantológiája (1994),
- Töredék hazácska (1994),
- Verecke (2003).
1992-ben adta ki a Vannak ringó bölcsők: kárpátaljai magyar népballadák című gyűjteményét, amit 2006-ban újraközöltek. Folklorista munkássága a beregszászi Rákóczi-főiskolán folytatódott. A gyűjtések és fordítások eredményeként jelent meg 2019-ben A kakukknővér című kárpátaljai ruszin balladagyűjtemény.
1983-ban Kilencek díjjal, 1991-ben Pro Cultura Hungarica díjjal, 1992-ben és 2002-ben Magyar Művészetért Díjjal, 1993-ban Berzsenyi-díjjal, 1998-ban Kemény Zsigmond-díjjal, 2001-ben Bethlen Gábor-díjjal, 2003-ban József Attila-díjjal, 2004-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2007-ben Ratkó József-díjjal, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével és Arany János-díjjal, 2014-ben Kölcsey-emlékplakettel, 2015-ben Salvatore Quasimodo-életműdíjjal, 2017-ben Magyarország Babérkoszorúja díjjal, 2020-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Tavaly Kossuth-díjjal méltatták munkásságát.