Kertész Imre

8 éve hunyt el Kertész Imre

8 éve hunyt el Kertész Imre, Nobel-díjas magyar író, a Sorstalanság és a Kaddis a meg nem született gyermekért szerzője.

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten.

Édesapja, Kertész László kereskedő volt, édesanyja Jakab Aranka.

14 évesen deportálták Auschwitzba, Buchenwaldban szabadították fel 1945-ben.

Három évvel később érettségizett. Előbb gyári munkásként dolgozott, majd újságíróként, bár felsőfokú végzettséget nem szerzett. 1953-tól írói és műfordítói munkásságából élt. Feleségével, Vas Albinával 1960-ba házasodtak össze.

Első művét, a Sorstalanság című regényt mintegy 13 évig tökéletesítette.

Munkájának elsőre nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, igencsak hallgattak róla a kritikusok, több visszautasítást is kapott. A második kiadás viszont áttörést ért el, olyannyira, hogy az először 1975-ben megjelent mű irodalmi Nobel-díjat hozott a szerzőjének.

Következő művét, A nyomkereső / Detektívtörténet című két regényt 1977-ben adta ki. Ezután szinte minden évben jelent meg kötete: A kudarc 1988-ban, a Kaddis a meg nem született gyermekért 1990-ben, Az angol lobogó 1991-ben, a Gályanapló 1992-ben, a Jegyzőkönyv 1993-ban látott napvilágot. Ugyanebben az évben három előadásáról jelent meg kötet A holocaust mint kultúra címmel.

Valaki más: A változás krónikáját 1997-ben, A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Monológok és dialógok kötetét 1998-ban, a Sorstalanság filmforgatókönyvét és A száműzött nyelvet 2001-ben jelentette meg. A Nobel-díj átvételekor Stockholmban tartott beszédét 2002-ben adta ki. Egy évvel később jelent meg A fejszámolás című műve.

K. dosszié 2006-ban, a Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) 2007-ben, Európa nyomasztó öröksége 2008-ban, A megfogalmazás kalandja és A boldogtalan 20. század 2009-ben jelent meg. Egy évvel később publikálta az Eva Haldimannal való levelezését, 2001 és 2003 közötti feljegyzéseit pedig Mentés másként címmel 2011-ben.

2009-ben az írónál Parkinson kórt diagnosztizáltak.

2014-ben jelent meg A végső kocsma, 1991 és 2001 közötti feljegyzései A néző címmel pedig halálának évében. A Világvég-történetek halála után, 2020-ban jelent meg.

Hagyatékát 2017 óta a Kertész Imre Intézet gondozza.

Művei alapján három film is készült: 1984-ben a Csacsifogat, 2005-ben a Sorstalanság és 2006-ban az Emelet.

Élete során több elismerést is kapott.

1983-ban Füst Milán-jutalomban, 1986-ban Forintos Díjban, 1988-ban Artisjus Irodalmi Díjban részesült. 1989-ben József Attila-díjat és Déry Tibor Jutalmat, 1990-en Az Év Könyve jutalmat és Örley-díjat, 1992-ben a Soros Alapítvány Életműdíját kapta meg. 1995-ben a Soros Alapítvány Díját és Brandenburgi Irodalmi Díjat, 1996-ban Márai Sándor-díjat, 1997-ben elnyerte a a lipcsei könyvvásár nagydíját, a Friedrich Gundolf-díjat, a Jeanette Schocken-díjat, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest Nagydíját, valamint ugyanebben az évben Kossuth díjat kapott. 2000-ben a Herder-díjat és a Die Welt irodalmi díjat, 2002-ben a Hans Sahl-díjat és a YIVO életműdíjat kapta meg, ezen felül elnyerte az irodalmi Nobel-díjat a Sorstalanságért. 2004-ben Corine-díjjal és Goethe-éremmel, 2009-ben Jean Arméry-díjal, 2011-ben Vermer-nagyéremmel jutalmazták.

Kertész Imre 2016. március 31-én hunyt el budapesti otthonában.

Kárpátalja.ma

Nyitóképen: Kertész Imre 1974-ben, forrás: Fortepan / Hunyady József