97 éve született Juhász Ferenc
Ma ünnepelné 97. születésnapját, de idén lesz 10 éve, hogy nincs közöttünk Juhász Ferenc költő, szerkesztő.
Budapesttől nem messze született, Bián 1928. augusztus 16-án. Apja, Juhász Ferenc kőműves volt, de tüdőműtétje után nem dolgozhatott tovább szakmájában, így irodaszolgaként kereste a kenyerét. Anyja, Andresz Borbála cseléd és napszámos volt. A költőnek két testvére született: Gyula, aki történész lett, és János, aki tíznapos korában meghalt.
Iskoláit helyben kezdte el. 1946-ban a budapesti Kossuth Lajos Kereskedelmi Középiskolában érettségizett, ezután fél évig a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–szanszkrit szakos hallgatója volt. Előbb gyári munkás, majd a József Attila Nép Kollégium tagja lett, és folytatta tanulmányait.
1948-ban feleségül vette Szeverényi Erzsébetet. Ebben az évben felesége szüleit kulákság vádjával elhurcolták.
Első versei Arany és Ezüst címmel jelentek meg először a Diárium karácsonyi számában.
1949-ben publikálta első kötetét, ugyanebben az évben titokban Baumgarten-díjat is kapott.
A Könyvhivatalban és a Magyar Írószövetség Lektorátusában is dolgozott. A Sántha családért József Attila-díjjal tüntették ki 1950-ben, ugyanebben az évben a Magyar Írószövetség választmányi és elnökségi tagja lett. Egy évvel később Apám című verséért Kossuth-díjat kapott.
A forradalom után depresszióba esett, és Harc a fehér báránnyal című kötetét 1965-ig nem jelentették meg. Felesége, Szeverényi 1972-ben hosszú depresszió után öngyilkosságot követett el.
1971-ben Radnóti Miklós-díjat kapott, 1973-ban pedig újra elnyerte a Kossuth-díjat. 1975-1976-ban Nobel-díjra terjesztették elő. Idővel minden művét megjelentették, köteteit több nyelvre is lefordították. 1978-ban újranősült, dr. Kilián Katalin orvost vette el.
1988-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki, 1991-ben a Művészeti Alap Irodalmi Nagydíjával, 1992-ben pedig a Strugai Költői Esték Arany Koszorújával. 1993-ban övé lett Az Év Könyve Jutalom, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg. 2001-ben Hazám-díjas, 2004-ben Prima Primissima-díjas, 2008-ban Babits Mihály Alkotói Emlékdíjas lett. A Nemzet Művésze-díjat 2014-ben kapta meg.
Élete során sokat utazott külföldre. Járt Nyugaton és a Szovjetunióban is. Minden, amit tapasztalt, nagy hatással volt művészetére. 1946-os indulásától egészen haláláig aktív és termékeny szerző volt. Egyetlen nagyobb szünetet tartott az 1956-os forradalom után, amikor évekig nem engedték publikálni, ő maga pedig nem tudott írni depressziója miatt.
Juhász Ferencet megannyi támadás érte életében és halálában is.
Sok veszteség érte, igazán boldog költőnek nem mondható. Nagy hatással volt rá az egész életét átszövő határhelyzet: szülőfaluja és családja is kétajkú. Költészete első évtizedének végén talál rá saját hangjára, amelynek központja az egyetemesség és a kozmikusság.
A megannyi negatívumból előnyt kovácsolt magának, s ebből táplálta művészetét.
Hosszú betegeskedés után 2015. december 2-án hunyt el.
Nyitókép: Fortepan/Puskás Pál