A csángó muzsika terjesztői: interjú Németh László kobzossal

A csángó magyar zenét játszó budapesti Zurgó Együttes nagysikerű koncertet adott az ungvári járási Szürtében, amely után sokan elsajátították a moldvai magyarok táncait, és láthatóan jól szórakoztak. A táncház szünetében Németh Lászlóval, az együttes kobzosával beszélgettünk.

– Mit kell tudni a Zurgó Együttesről?

– A Zurgó Budapesten működik már 19 éve, tehát 1993-ban alakult. Amióta megalakult ez az együttes, az a célja, hogy a moldvai csángó magyarok népzenei kultúráját minél jobban megismerjük és másokkal is megismertessük, megszerettessük. Ennek a munkának a része az is, amit itt, Kárpátalján már több mint két éve csinálunk, amikor lehetőséget kapunk arra, hogy ide jöjjünk.

Ivaskovics József meghívására jöttünk először 2010 május elsején Kárpátaljára, akkor muzsikáltunk Kisgejőcön és Szalókán, majd nyáron meghívást kaptunk a Kisgejőci Népzenei Táborba is. 2011-ben ott voltunk a Credo Együttes nagydobronyi táborában is. Annak ellenére, hogy a Credo gitárral énekel és nem kifejezetten népzenével foglalkozik, azt gondolom, missziót is vállalt azzal, hogy létrehozták az Ungvári járásban azokat az alapítványuk által fenntartott zeneiskolákat, amelyek keretében az ottani falvakban élő gyerekek magyarul tanulnak zenét. Felismerte Jóska bá’, hogy a magyar népzene talán a legalkalmasabb arra, hogy magyarul tanítsák a gyerekeket zenére. Szekszárdról a Bartina Együttes volt még itt rajtunk kívül a Credo Együttes táboraiban, ők erdélyi, magyarországi és itteni vonós zenét játszanak. Ezekben a táborokban ismerkedtünk meg az Ungvári Művészeti College Sütő Mihály által vezetett Napraforgó Táncegyüttesével, akiknek az évfordulós ünnepségén muzsikáltunk tavaly az ungvári filharmóniában. Ők egy moldvai tánckoreográfiát készítettek, amit mi kísértünk akkor. Hál’ Istennek, 2010-ben egy pályázatnak köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy beszerezzünk hangszereket. Ezeken a hangszereken most szalókai, nagydobronyi és kisgejőci gyerekek gyakorolnak, vannak tanítványaink, furulyások legalább tízen, vannak hegedűsök, kobzosok, dobosok. A legjobb hegedűsök, illetve a tanítványaim közül két kobzos, Banga Klaudia és Banga Melánia is szalókaiak, így ott Nagyné Fekete Zsuzsannának, az ottani zeneiskola vezetőjének is köszönhetően létrejött egy kis csángó zenekar, akik már önállóan is fel tudnak lépni. Most a táncházat itt, Szürtében a szalókai gyerekekkel együtt játsszuk. A szalókai gyerekeknek már volt zenei alapképzettségük, ezért tudtuk őket könnyen és gyorsan tanítani, és hamar rá is kaptak erre. Tudtommal ők az egyetlen zenekar Kárpátalján, akik moldvai zenét játszanak. Nagyon örülünk nekik és nagyon büszkék vagyunk rájuk.

– Önök főállású zenészek, vagy van más, polgári foglalkozásuk is?

– Draskóczy Lídia ötéves kora óta hegedül, egyébként is zenészcsaládból származik, ő kifejezetten népzenével foglalkozik, több zenekarnak is a tagja. Hegedül, illetve hegedűt tanít Nógrád megyében egy kis faluban. Terényben él a családjával, egyébként háromgyerekes családanya.

Az énekesünk, Enyedi Ágnes a legfiatalabb közöttünk, és megkapta a Népművészet Ifjú Mestere, valamint 2011-ben a Junior Príma Díjat is mint népdalénekes. A Zurgó mellett több zenekarban is énekel. Néprajz szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ezenkívül most a Zeneakadémián népzene szakon tanul.

A dobosunk Benke Grátzy, ő Somoskán született Moldvában, ma már Magyarországon, Gyöngyös mellett él, és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságán dolgozik. Grátzy művelődésszervező szakot végzett Magyarországon, és ő az egyik szervezője a budapesti csángó bálnak, ami minden februárban a Petőfi Csarnokban kerül megrendezésre. Erre a bálra Moldvából nagyon sokan jönnek, és Magyarországról is négy-öt ezer ember gyűlik ott össze évente, akik ezt a tánczenét kedvelik.

Én végzettségem szerint népzenetanár vagyok. Egyébként pedig a Hagyományok Házában dolgozom, ahol a népzenei archívumban katalogizáló vagyok.

– Ön hogyan került kapcsolatba a csángó zenével?

– Én már több mint tizenöt éve foglalkozom ezzel a zenével, igaz, a Zurgó Együttesnek csak három éve vagyok a tagja, de több zenekarban is játszom. Legrégebb óta a Mokányos Együttesben, ahol furulyázom, ott is Lídiával együtt zenélünk.

1998-ban voltam először Moldvában népzenét gyűjteni, az utóbbi évtizedben pedig nagyon intenzíven, évente négyszer-ötször ott töltök egy hetet. Ma még, hála Istennek, élnek olyan énekesek és zenészek, akiktől fel lehet venni ezeket a zenéket. Mivel a romániai forradalomig a Securitate nemcsak a magyarországiakat, hanem még az erdélyi magyarokat sem nagyon engedte be Moldvába, ezért olyan utolsó pillanatos értékmentő munkát végzünk a mai napig, mint mondjuk Bartók és Kodály száz évvel ezelőtt a magyar nyelvterület más vidékein. Egyedülálló felvételeket tudunk mostanság is készíteni, amit nagyon fontosnak tartok, ezért a szabadidőmből igyekszem minél többet ott tölteni.

– Magyarországon érdekli az embereket ez a zene?

– A Zurgó Együttesnek van egy rendszeres klubja kéthetente pénteken, Budapesten, a XII. kerületben a MOM Kulturális Központban. Előbb egyórás gyerektáncház van, majd este nyolctól hajnali egyig megy a felnőtt táncház, az elején tánctanítással. 19 éve Fülöp Attila a tánctanárunk, aki most is eljött velünk, és itt Szürtében tanítja a táncokat, civilben matematikával és informatikával foglalkozik. A rendszeres táncházunkba 80-90 fő jár kéthetente. Ehhez tudni kell, hogy Budapesten szinte minden áldott nap van moldvai táncház. A Tatros Együttes volt az első, a második a Zurgó, és azóta még körülbelül 30-40 ilyen formáció alakult Magyarországon, és nagyon népszerű lett nemcsak a tánc, hanem a zene is, sokan elsajátították a hangszereken való játékot és zenekarokat alapítottak. Sok helyen, kisebb-nagyobb klubokban van moldvai táncház. Most volt negyvenéves a magyarországi táncházmozgalom, aminek a lényege, hogy a falvakban kiveszőben lévő, vagy már el is felejtett táncokat tanulják meg városi fiatalok, és ezzel szórakoznak.

A táncházakon kívül nyaranta elég sok más fellépésünk is van, az idén különösen sok volt. De a tavalyi nagydobronyi tábor után csak most jutottunk el újra Kárpátaljára.

Ez a csángó zene nagyon könnyen megfogja a fiatalokat, talán elsősorban a táncok miatt. A magyar néptáncok ugyanis javarészt páros táncok, a moldvai csángó táncok pedig nagyobbrészt körtáncok. Egy körbe viszont sokkal könnyebb beállni, sokkal bátrabban mernek csatlakozni, és ha egy egyszerű lépéssort megtanul valaki, utána már bátran lehet mulatni, a zene ritmusára mozogni.

– Hogyan jött létre ez a mostani, nagysikerű rendezvény?

– Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke keresett meg bennünket még tavasszal, hogy írjuk be a naptárunkba ezt az időpontot. Így jött létre ez a szürtei koncert és táncház. Líviát egyébként már régóta ismerjük, többször is felléptünk már az ő szervezésében Csapon. Kárpátaljára mindig szívesen jövünk, nagyon sok barátunk van itt.