A gyömrői ruszinok és Kárpátalja

Minthogy a teljes gyömrői ruszinság, kivéve a néhány már Magyarországon született gyereket, Kárpátaljáról érkezett, nem csoda, hogy az a vidék többet jelent számukra, mint általában a ruszinoknak, többet, mint anyaország helyetti anyaországot.

Nekik tényleges hazájuk, szülőföldjük. Emiatt nekik szorosabb mind a lelki kötődésük, mind a tényleges, fizikai kapcsolatuk Kárpátaljával. Ez több síkon nyilvánul meg.

Egyrészt él bennük egy már-már mitikus formát öntő hazakép. Az, hogy ez a képalakulás milyen szinten áll, függ attól, ki mikor hagyta el Ukrajnát, illetve mennyi idős. Akik már régebb óta élnek itt, azokban fokozatosan elhalványodnak a konkrét, gyakorlati élethez kapcsolódó képek, a mindennapi rutin emlékei és ezek helyét egy megszűrt, átalakult/ átalakított, imitt-amott ködbe vesző, de alapvetően szép, pozitív hazakép veszi át. Az idősebbek pedig általában is hajlamosak a régi emlékek újrakonstruálására, a boldog, gondtalan gyermek- illetve fiatalkorról mindent szépnek látó nosztalgiával való merengésre és ugyanilyen elbírálás alá kerül Kárpátalja is, ha történetesen az ennek az idilli életkorszaknak a helyszíne. Mindezeket tapasztalhattam, amikor Csehily Joli néni, a nyugdíjas tanítónő felolvasta nekem kárpátaljai gyerekkorát idéző írásait. Egyszerre ismerhettem meg az egykori vidám osztályt és a sokat méltatott tájat. Ilyés Zoltán szavaival élve: „emlékezetben újrateremtve, időtlenítve, virtualizálva” láthattam vissza az egykori szülőfalut „megrostált, megszépített és idealizált” lenyomatát (Ilyés, 2003.). De ezektől a kritériumoktól függetlenül is azt vettem észre, hogy egy bizonyos mértékű nosztalgia Kárpátalja iránt mindegyikükben él. Nagyon szívesen mesélnek az ottani városokról, csodálatos vidékekről és arról, milyen volt ott régen az élet. Beszéltek nekem a kárpátaljai egyetemekről, gyárakról, arról, hogy ott mivel foglalkoznak az emberek és a kristálytiszta patakról, amelyből a rétre és hazafelé ment is ittak a tehenek. Hogy csak egy-két példát említsek az élő és mindennapjaikban is jelen levő nosztalgiára, egyikük lakásában nem Magyarország, hanem Kárpát-medence térkép függ a falon, melyen nekem rögtön meg is tudták mutatni Kárpátalja nevezetesebb hegycsúcsai, folyóit és városait. Az egyik család a közeljövőben akar kerítést csináltatni és hogy miből? Kárpátaljáról hozatott kövekből!

A másik fontos sík a Kárpátaljával való kapcsolattartás. Ezen belül Kolozsi Ádám objektív és szubjektív kapcsolatokat különböztet meg (Kolozsi, 2004.), haladjunk most mi is ezen felosztás mentén! Objektív kapcsolaton olyan jellegű személytelen kötödéseket ért, mint a médiumokon keresztül szerzett információk, hírek, könyvek, újságok. Ebben a tekintetben elsődlegesen ezen kapcsolatok hozzáférhetősége meghatározó. Manapság azt mondhatjuk, a rádió, televízió és internet korában ez gyakorlatilag nem jelenthet problémát, könnyen hozzáférhetők a Kárpátaljáról szóló információk. Tovább könnyíti a helyzetet, hogy számos Kárpátaljáról szóló könyvet adnak ki és ahogyan már korábban is említettem, több ruszin (és egyben ruszin nyelvű) újság jelent és jelenik meg. Természetesen ebből a szempontból nem egységesek a gyömrői ruszinok, van, aki nagyobb, van, aki kisebb mértékben keresi az ilyen jellegű kapcsolatokat. Én azt tapasztaltam, hogy azért általában érdeklődnek ezek iránt, olvasgatják az újságokat, és ha egy új könyv jelenik meg, ahhoz igyekeznek hozzájutni. Alapvetően azonban mégis előnyben részesítik a szubjektív kapcsolatokat.

A szubjektív kötődések Kolozsi terminológiájában gyakorlatilag konkrét, közvetlen emberi kapcsolatokat jelölnek. Nyilván, ha ezekre lehetőség nyílik, az emberek nagyobb kedvvel támaszkodnak ezekre, hiszen általában vágyunk a személyességre és ily módon az információk sokkal színesebb, hitelesebbnek tartott és szélesebb spektrumára tehetünk szert. Az ottani élet olyan vonatkozásairól, olyan részleteiről tájékozódhatunk egy kompetens személlyel való beszélgetés által, amiről egy újsághír vagy egy könyvrészlet sohasem számolna be. Itt az merülhet fel problémaként, hogy nem biztos, hogy ilyen kapcsolat rendelkezésre áll, vagy ha nem, akkor sikerül-e ilyenre szert tenni.

Mivel az általam vizsgált közösségnek szinte egésze Kárpátaljáról származik, általában rendelkeznek ilyen kapcsolatokkal, ami a gyakorlatban többé vagy kevésbé erős rokoni, baráti szálak meglétét jelenti. Legtöbbjüknek van olyan ismerőse, aki még ma is Ukrajnában él (bár láthattuk, hogy a kivándorló szerencsés példája számos kintélőt ösztönzött arra, hogy szintén áttelepüljön). Abban persze jelentősek az eltérések, milyen módon és mértékben tartják velük a kapcsolatot. Ez a semmilyen kapcsolattól a karácsonyi képeslapon és a havonkénti telefonhíváson át az egymás rendszeres meglátogatásáig terjedhet; mindegyikre akad példa. Legutóbb például Mindákék láttak vendégük kárpátaljai rokonokat: március 15-én a feleség, Viktória Ukrajnában élő testvére és annak családja látogatta meg őket. De személyes kapcsolat másképp is kialakulhat. A GYRKÖ, amiről részletesebben majd később írnék, rendszeresen hív meg a rendezvényeire Kárpátaljai vendégeket. Az idei gyömrői Rákóczi-napokra például Szentmiklósról várják a négytagú „Zabavka” folklórcsoportot Prokop Olga vezetésével (ők már korábbi rendezvények alkalmával is jártak Gyömrőn), valamint két fiatal ungvári előadóművészt, Velicskó Ludmillát és Gyidik Jusztinát. Mindkét típusú kapcsolat és találkozás alkalmas arra, hogy Kárpátaljáról információt cseréljenek, az itteniek tájékozódjanak, az ottani helyzetről, a jelenlegi viszonyokról.

Véleményem szerint a szubjektív kötődések közé még egy jelenséget sorolhatunk, ez pedig a gyömrői ruszinok Kárpátaljára tett utazása. Ha értékelni kell, ez a „hazával” való kapcsolattartás legközvetlenebb, a legtöbb, legsokoldalúbb és legmegbízhatóbb információt biztosító formája, bár a legköltségesebb is. Ennek ellenére erre is számos példát láthatunk a közösségben. Itt is számba kell venni természetesen a rokon-, illetve barátlátogatásokat, de ezeken kívül még számos utat szerveznek Kárpátaljára. Ezt a tevékenységet a GYRKÖ-on kívül egy másik szervezet is végzi, ez pedig az Országos Rákóczi Szövetség Gyömrői Szervezete. Ők, mivel II. Rákóczi Ferenc élete nagymértékben kötődik Kárpátaljához, már eddig is nagyon sok kirándulást szerveztek oda iskolásoknak és felnőtteknek egyaránt. Ezeken sokan és szívesen vettek részt nemcsak a ruszinok közül és nemcsak a történelmi vonatkozások miatt, hanem a kivételes szépségű Kárpátaljai táj miatt is. De egy ilyen kirándulás alkalmával utazott például Csehily László idősebb, már Magyarországon született fia, Csehily Igor is első alkalommal Kárpátaljára. Azonban a GYRKÖ is kiveszi a részét ebből a munkából: idén május 22-23-ára szervez egy kirándulást annak alkalmából, hogy 300 évvel ezelőtt bontottak zászlót Esze Tamás és ruszin talpasai, valamint egy ruszin nyári tábort is szervez gyerekek számára augusztusban Kárpátaljára.

Egy kicsit olyan a ruszinok „hazalátogatása”, mint a németek Ilyés Zoltán által leírt honvágyturizmusa. Igaz ugyan, hogy a ruszinokat senki sem kényszerítette a Szovjetunió, illetve Ukrajna elhagyására, mégis nyilvánvalóan nekik is nehéz volt a döntés és elkerülhetetlen a valamilyen mértékű veszteség átélése. Az emlékek, köztük a szépek bennük is élnek Kárpátaljáról, és ha vissza nem is költöznének, azért egy vékony szál mégis egész életükre odaköti őket. Ebből a szempontból ezeknek a Kárpátaljára tett utazásoknak egyik „célja az emlékezet ápolása, ellenőrzése és felülvizsgálata, összességében a hazavesztés valamilyen belső feldolgozása” (Ilyés, 2003.), azzal együtt persze, hogy ugyanakkor pihenés, világlátás, hagyományos értelemben vett utazás is.

Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, az „anyaország”, a róla élő kép és a vele való kapcsolattartás nagyon fontos szerepet játszik a gyömrői ruszinság életében. Egyrészt egy szempont, ami által az egyén és a közösség is definiálhatja önmagát, amin keresztül felépítheti identitását, amihez kötődhet, amihez tartozónak érezheti és mondhatja magát, másrészt (és ez nem független az előző funkciójától), csoportösszetartó erő is. Egy dolog, amiről a többségtől eltérően személyes tapasztalataik és ismereteik vannak, amiről beszélgethetnek, ahova közösen ellátogathatnak. Túlzás nélkül állítható tehát, hogy az „anyaország” a gyömrői ruszinok identitásának egyik meghatározó eleme.

forrás:magyardiplo.hu