„A haza örök…” – a ’48–49-es eseményekre emlékeztek Beregszászban
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára szervezett megemlékezést a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Fodó Sándor Kulturális Központ.
A múltbéli történések nemcsak a magyar történelem, hanem mindannyiunk életében is mérföldkőnek számítanak. Kárpátalján különösen érezzük ezeknek az eseményeknek a jelentőségét. Ma, amikor a szabadság, a közösség és a kultúra megőrzéséért dolgozunk, egy pillanatra megállva emlékezzünk azokra a hősökre, akik nem hátráltak meg, hanem a legnagyobb árat fizették azért, hogy mi ma itt élhessünk, őrizve mindazokat az értékeket, amelyekért ők is harcoltak – hangzott el a megemlékezés kezdetén.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének honfitársaihoz idézett szavait tolmácsolta a jelenlévők felé.
– Mi, magyarok 2025-ben sem kívánunk mást, minthogy teljes életet élhessünk: szabadon, korlátozás nélkül használhassuk anyanyelvünket, jelképeinket, és békében ünnepelhessük nemzeti örökségünket, amely Európa legjelentősebb kultúrnépei közé emel bennünket. (…) Nemzeti érdekeink megvédése a mi feladatunk. Közösen kell fellépnünk azokkal az erőkkel szemben, amelyek a magyar nemzetrészek jogainak csorbítására törnek.

Ferenc Viktória, a Fidesz EP-képviselője kiemelte, hogy a kárpátaljai magyarság sok tragédiát megélt és túlélt.
– Átvészeltük a málenykij robotot, a szovjet elnyomást és megfélemlítéseket, és át fogjuk vészelni a mostani háborús időszakot is. De tudják, mit? Az igazi belső erőt és találékonyságot az ember épp a krízisekben fedezi fel magában. Nem vagyon, ház vagy autó, hanem bátorság, problémamegoldó készség és kitartás. Ez a mi kárpátaljai magyar DNS-ünk. Amikor fejet hajtunk Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor emlékműve előtt, akkor nemcsak tiszteletünket fejezzük ki a magyar nép hősei felé, de hálánkat is, hogy példával jártak előttünk, hogy bátorsággal, kitartással nézzünk szembe az előttünk álló legnagyobb és legfélelmetesebb viharokkal is.
Ezt követően Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszék munkatársa a Kormorán együttes Harangok dalát adta elő.

Nagy-Vargha Zsófia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős helyettes államtitkára elmondta, hogy 2025 különösen fontos év számunkra, hiszen idén ünnepeljük Jókai Mór születésének 200. évfordulóját.
– Jókai a szuverén, magabíró, büszke és erős Magyarország híve volt, ezért dolgozott. Nem riadt meg akkor sem, amikor fegyverrel kellett védenie a hazát, és a szavakat, az érveket legalább annyira erős fegyvernek tartotta, mint a szuronyos puskáját. Idén a Jókai emlékévben a hazaszeretet évét is ünnepeljük. 1848–49-ben is a fiatalok voltak azok, akik a szabadságért küzdöttek. Így volt ez 1956-ban és 1989-ben a rendszerváltáskor is. Azoké a fiataloké volt ez a harc is, akik hittek a jövőben és a nemzet, a közösség összefogásának erejében. Ez az a történelmi örökség, ami a határon innen és túl összeköt bennünket, magyarokat.
Végül Kossuth Lajos szavaival zárta beszédét:
„A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.„
Ezután Béres József, a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének II. évfolyamos alkalmazott matematika szakos hallgatója a IX. Kárpátaljai Magyar Szónokverseny győzteseként mondta el nyertes beszédét.

A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult. A továbbiakban a résztvevők megkoszorúzták a főiskola bejáratánál lévő Kossuth-táblát, a beregszászi színház falán lévő Petőfi-emléktáblát, valamint Petőfi Sándor szobrát az Arany Páva épületénél, ahol Ferku Szilveszter tolmácsolásában elhangzott a Nemzeti dal.
A koszorúzások alatt a Rákóczi-főiskola Pedagógia, Pszichológia, Tanító, Óvodapedagógia, Oktatási Intézményvezetés Tanszékének II. évfolyamos hallgatói, valamint Kocsis Rebeka és Lázár Alexa Számvitel és adóügy szakos hallgatók elénekelték a Kossuth-nótát, valamint a Gábor Áron rézágyúja című népdalt. A hallgatókat Kokas Erzsébet oktató készítette fel.
Mondik Márta



























