A „legdekadensebb dekadens”

Paul Verlaine-nek Költészettan című verse megjelenésekor egyfajta ars poeticája lett a szimbolizmusnak.

Az infernális viszonyokba bonyolódó költőt gyengéd szálak fűzték a nála fiatalabb Rimbaud-hoz. Két évet börtönben töltött, mialatt hívő kereszténnyé vált. Nyomorban és szegénységben halt meg 118 éve, 1896-ban Párizsban.

Polgári családba született, szülei a jogi pályára szánták, ő azonban mindig is az irodalom bűvkörében élt. 1866-ban jelent meg első verseskötete, Szaturnuszi költemények, a parnasszizmus hatását mutató kötet.1870-ben megnősült, feleségéhez írta A jó ének verseit.

1871 őszén – rövid levélváltás után – megismerkedik Rimbaud-val, s a „széltalpú fiú” (Verlaine) feldúlja a család életét, s magával rántja az addig elviselhető férjet és apát, aki hivatalba is járt, irodalmi hírével is törődött, az „abszintes alvilág örvényeibe” (Szerb Antal). A szertelen és bohém, de inkább infernális évek után ígérkező nyugalmat a francia-porosz háború zavarta meg. Verlaine részt vett Párizs védelmében, s művésztársai közt szokatlan lelkesedéssel üdvözölte a Kommün uralmát. Részint a Kommün bukása, részint a magánéleti botrányok miatt Angliába, majd Belgiumba menekült. Itt kezdődött életének legnehezebb periódusa. A nála tizenkét évvel fiatalabb, káprázatos tehetségű Rimbaud-val való közös utazások, szakítások és kibékülések után 1873-ban fegyverrel támadt barátjára, kétszer lőtt rá pisztollyal. Verlaine-t kétévi fogházbüntetésre ítélték. Büntetését a belgiumi Monsban töltötte.

Rimbaud és Verlaine kapcsolatát, valamint a költő nagyságok életét dolgozza fel a Teljes napfogyatkozás című, 1995-ös angol-francia-belga filmdráma Leonardo DiCaprióval a főszerepben.

1881-ben jelent meg vallásos verseinek gyűjteménye, Jóság címmel. 1883-ban visszatért Párizsba. Az alkohol rabjaként, nyomorban és betegen halt meg 1896-ban.

Leghíresebb versével emlékezünk Verlaine-re. Az Őszi chanson Tóth Árpád fordításában olvasható:

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…

Forrás: kulturpart.hu, wikipedia/Kultúra.hu