A nap verse: Balogh Balázs: Csillagzene

Meteorit hull, általa
nekem üzen az éjszaka.

Nekem, ki most fenn vagyok
s a csendbe belehallgatok.
Nyár van, béke és nyugalom.
Bogár szunnyad a lombokon.
A leveleken fény matat,
de nem bántja a bogarat.
Alszik a város meg a szél,
egyedül a csillag zenél.
Fényhúrja míg a földre hull,
láthatatlanná vékonyul.
Hallom e hangtalan zenét.
Ez tán a legtisztább beszéd.
Költészet, vers – csillagzene
megtelik a szívem vele.

Forrás: Balogh Balázs Csillagzene című kötete, Kárpáti Könyvkiadó, Ungvár, 1979