A nap verse: Becske József Lajos: Félelem

Mennyi mindent elterveztem,
mert ifjan másnak hittem
az élet fanyar dallamát…

Tavaszom se volt még talán,
s kétezeröt fülledt nyarán
tanulom az alapszabályt:

ne tervezz és ne reménykedj,
hogy nő a mag, sose kémleld,
ne lépj mindig az árnyékra,
ne legyél szentjánosbogár,
káprázat csak a pókfonál,
szerelmed keleti gésa –

Ne hidd el, hogy akad áldás,
lefordítható kiáltás,
mi eljut a magas égbe –
Egyszer talán túlnő rajtad,
s üvöltesz majd: nem akartad
– de már benned szenvedése.

Leplekbe burkolt múmia
koponyád mögött az ima,
mely magadhoz elvezethet,
hogy megtaláld, ami voltál
– egy sejt homlokán az oltár,
ős, ki él, s életet teremt.

Forrás: oszk.hu