A nap verse: Becske József Lajos: Nem én ölellek

„Azt hiszed, én dalolok?
A fák azok, a madarak,
az erdő, mező, a hegyek,
és mögöttük mélykék tavak,
vízesések, csengő szavak.

Azt hiszed, én csitítlak?
A patakok, a tengerek.,
felhők alatt madárhadak
szárnya alól kék csönd-permet
árnyéka szívedre esett.

Azt hiszed, én ringatlak?
A falvak, a harangtorony,
a szél, ahogy lepkét kerget
hangjából néma fájdalom.
Érc szava ringat el. tudom.

Azt hiszed, én ölellek?
Messzi, idegen csillagok
játéka ideghúrokon-
Csókolja halvány homlokod,
dúdolja altatódalod.”

Forrás: Becske József Lajos: Barlangok mélyén című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 2005