A nap verse: Becske József Lajos: Szegényember
„Szegényember kiáltása
elmennydörög hét határba,
szegényember kézfogása
követ morzsol kis szilánkra.
Szegényember hogyha szólna,
az a szó nagyon halk volna,
nem is szó az, csend a fában,
ima, mely üvölt magában.
Szegényember hogyha fáradt,
kocsmába megy, dudorászgat.
hogyha egyszer elbujdosna,
lába nyomán csillag kúszna.”
Becske József Lajos Barlangok mélyén c. kötete, Intermix kiadó, Ungvár – Budapest, 2005