A nap verse: Czébely Lajos: Az éden elvesztése

Lehajtott fővel álltam akkor,
köröttem forgott fakó mindenség.
Forgott a korong fejem fölött,
homlokomat övező évgyűrű-glória.
Alkonyult. Néztem dolgaim belsejét.
Néztem, s még láttam:
Szívemnek legmélyén,
a száradó burok bíbor vérporában,
az időm méhében egy kisfiú térdepelt,
tisztán és bátran énekelt.
Még énekelt…

Már nem volt az enyém.

Forrás: Czébely Lajos Évszakok ösvényein című kötete, Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász, 1996