A nap verse: Czébely Lajos: Egy hang

Végül összezavartuk magunk,
téblábol bennünk az értelem.
Üres a bánya, sötétje folt,
ránkzuhanó hideg félelem.

Nem úgy e szállongó hópehely,
Egy Hang, s vízcseppé sírja havát,
örökké változik, így menti
világot tükröző önmagát.

Forrás: Czébely Lajos Évszakok ösvényein című kötete, Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász, 1996