A nap verse: Finta Éva: Gyermeklesen

Lassan kinövik a kabátot
a kisruhát, a kiscipőt
végül bennünket is kinőnek
Csak ne hiába! Ne hiába…

Mozdulatukat zabolázzuk
lessük agyuk áramait
a lélekben a kis szikrákat
s ők visszalesnek, mint a tükrök.

Mérjük karukat, vállacskájuk
lábukat és hogy milyet lépnek…
Dalocskákban buggyan a hangjuk.
A dal miénk volt. Most övék lett.

Es így tovább. A föld, a csillag,
a lét a kozmosz távlatában…
S amíg befogják, ami kint van
lassan kibújik, mi van bennük.

Lassan kibújik, mi van bennünk.
S már azt kutatják: mi hiányzik.
Legyenek csak egészen mások.
Változatok a változásban.

1992
Forrás: extra.hu