A nap verse: Finta Éva: Szeptemberi éj

Telihold, telve ragyogással
feltündöklik benne a szeptemberi szél hidege
a szeptemberi éj ikervacogása

én és a lélek lebegése
a lebegés lelke-
a lelkek lebegése benne.

Telihold, ilyenkor az andalúz lányok pihegése
messzire rebben a balkonok párkányairól
ott még a fények melegebben élnek
itt keleten szeletel a szél
szeletel a didergés almaszaga
s a szőlőskertek lugasán az érett illatok alkonya
sóhajt lányaink helyett –
őszi vásár a kertekben
ez itt északkelet.

Telihold, rejtekező, oltárképek pásztás fényei
buggyannak szerte az istenszobor-felhők mögül
ezüsttel karcolt szörnyek lépnek elő
a fény izgága tükre felől
a feledés szobrai lopakodnak az emlékezet fénye felől
és lejtik a táncot
a szeptemberi táncot
az áhítat fénye előtt.
1990

Forrás: kmmi.org