A nap verse: Fodor Géza: Fecskedal

„Úgy várom én azt az estét
Mint tavasszal a két fecském
Nekem az valami fétis
Reményem: megjönnek mégis

Lesem mindig az udvaron
Hold havasán, zöld avaron
Jönnek-e, akiket várok
Vagy a mélytengeri átok

De a fészket őrzeni kell
Amíg az ibolya kikel
Mert jönne a kóbor veréb
Befogni a fecskék helyét

Lucskos télből nem látható
Merthogy mindent belep a hó
Szigorúan, szomorúan –
De a világ máshogyan van

Két kis fecském, akik ősszel
Elszállottak kék felhőkkel
Már amerre félig árvák
Régi fészkük igen fájják

Nem akiket ugyan űznek
Mertek menni a tengernek –
Túl kell élni minden időt
Összefogva minden erőt”

Forrás: Fodor Géza: Angyalok kezéből kihulló tájon, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 2011