A nap verse: Fodor Géza: Új Atlantisz

Már megint ez az évszaktalan évad
mit meg sem lehet szavakkal nevezni

hol kaméleon-közönyre kever ki
homályos árnyat egy vert buborékhad

S mert függönyeit a víz megereszti
az elborult ég zúdul ránk aléltan
hömpölyögve lenn minden hordalékban
mely lobogónk is lassan lekerengi

Csak esik egyre, zuhog szakadatlan
málló falakat mosva el egészen
duzzad váltig ez Átokvölgye-katlan

Hol törtgerincű hegyek árterében
fuldokolunk csak iszamos csatakban
– egy hirtelen süllyedő országrészen

Haragos ég a dombok tonzúráin –
háborgó tengerén minden a semmi
mit legaljban kell nekünk elszenvedni
hol a lelkekben máris torz burján nyit

Forrás: oszk.hu