A nap verse: Lengyel János: Merengő indulat
Csak egy lány volt,
Ma már megsárgult fotó,
Agyamban keserű folyó,
Szívemben nyirkos falú cella.
Nevetése halálhörgésbe torzult,
Fülembe vájja sírjait.
Valahol keselyűk várnak
Türelmesen, döghúsra éhesen,
Míg magára nem marad
Emlékének agyonboncolt teteme.
S majdan fehér rózsákat hint
Elmúlástól merev csontjai
Széjjelszórt halmazára,
Ki én lehettem egykoron,
Amikor még nem
Sarcolták meg a napot.
Fáj minden dobbanása,
Zihálva fuldokol mellkasom.
Mi végre lett szerelmem,
Ha sorsa néma búhalom?
Forrás: blogspot.com