A nap verse: Lőrincz P. Gabriella: Rezgés

„Apró házak
Az apró hazán,
Fölötte apró
Madarak.
És távolodva,
Ahogy a vonat a
Síneken, az idő,
A gondolat szalad.
És gyors az áprilisi
Eső,
És sietős a
Rügyfakadás,
Hangosan nőnek a lombok,
Hangos a százszínű
Tulipán…
A lét is csak vonat,
Néha utas vagyok,
Néha vasút.
És pilóta vagyok,
Meg óriásrepülő,
Üvegen csorgó esőcsepp,
Határtalan mező
És tó is, feneketlen,
Fodros…
De még sosem álltam meg.
Mozgok, mint
Játszótéri csúszda,
Mozgok, mint
Minden minden tárgy mozog,
S a hangos siető világban
Magam is mozdulat vagyok.”

(Együtt folyóirat, 2012/3)
Forrás: kmmi.org