A nap verse: Pák Diána: Két fényes jel

(Ajtó nyílik, függöny lebben,
Ősz bujdos a fellegekben.

Fentről a Hold suttog, amint
Keze súlyos álomra int.

Lányos zavarában a rét
Megvillantja sárga keblét.

Feje alatt hűvös ige,
Elhagyta a régi hite. )

Csöndben ballag két fényes jel,
Mennek, mennek, mindig csak el.

Varázs úton futnak körbe,
Egymást nézik egy tükörbe’.

Mennek, mennek két fényes jel,
Tűz égeti szerelmük el.

Mennek, mennek, körbe futnak
Tetején a hold- utaknak.

Keserű ősz néz le rájuk,
Közös útjuk közös átkuk.

Sűrű éjfél emészti szét
Kettejüknek csönd-fény testét.

Mennek, mennek, el nem érnek,
Hova oly rég útra kéltek.

Nem beszélnek, futnak körbe,
S egymást nézik a tükörbe.

Pák Diána
Kárpátalja.ma