A nap verse: Penckófer János: Műtőmozi, egy per harmincnyolc (részlet)

(Ednimon)
Ahol jólesik eltévedni, mondta, igen, most itt marad,

ahol a labirintus biztonsága már érezhető. Mint
bárki másnak, aki itt oldja föl a belé kódolt hangokat,
neki sincs pontos emlékezete a dobogásról. Tudod,
az első halálom után, hadarta, annyira bizonytalan,
ami az érzékszervek mögött hallható.
Megfigyelted-e a fény és könyvek összefüggő természetét,
mondd? Látod, mekkora erővel világítanak, és mégis
jótékony homállyá oldják a jelek a fényt? Egy olvasó-
terem mindig homályosabb, mint bármelyik bevásárló
központ.
Mert az eltévedést itt a szív vezérli, ez az agyonstrapált
szó. Kockázatos is leírni. Hogy arra az emlékezésre
gondolok, amelyet ő irányít, amely létrehozta ezt a
futó találkozást ebben a futó túlérzékenységben.
Gyere az ablakhoz, nézzük a város fényeit. Mögöttük,
ott, a lüktető mélyben, ha olvas valaki, számoljon
a szívsötét értelemmel. A végtelen bolyongás lehető-
ségével. Olyan kevesen maradtunk.

Forrás: bmk.hu