A nap verse: Vári Fábián László: 6 x 8

Miféle reggel ez

nikkelnapfény robog

tükreink pajzsain

higanyharmat kopog

szájából mint akit

kiejtett a halál

függőleges vagyok

árnyékom rám talál.

*

Te büszke bóbitás

mocsárjáró madár

hírlik hozzád a hold

havonta hálni jár

míg balzsamozza ő

tündéri termeted

hadd dédelgessem én

címeres melledet.

*

Időm kiszabva bár

fogyó őszöm delén

bronzkori hajnalok

erdeit járom én

hármat sem léphetek

zeng-bong a bronzliget

megállít az idő

rézkígyó rám sziszeg.

*

A szép test hangszer is

hol hárfa hol cselló

ezt pengetni király

amazt ölelni jó

ha időváltozás

sajdítja lőtt sebed

ha béna a vonód

inkább elő se vedd.

*

Nem jártam tengeren

egzotik’ tájakon

emlékim halmazát

unottan átrakom

apró dó-zi-sok-ban

pazarlom szét eszem

végül – giling-galang –

maszkomat fölveszem.

*

Harmadszor fordult már

miattam a kocsi

kedves édesanyám

lelkemet hozza ki

hitelesíttesse

violapecséttel

adja össze aztán

a tavaszi széllel.

Forrás: barkaonline.hu