A nap verse: Vári Fábián László: Altató

Ittál a vadak lábnyomából,
azért vagy most ilyen távol.
Szarvasok sóhaja tör az égre:
József Attila, aludj el végre!

Csipkés fagyon, éles fagyon
színét veszti, kihűl a vízcsepp.
Nem fogsz fázni, nem fogsz fázni,
sírod bánatodnál mélyebb.

Aki Isten, most van gondban,
hideg homályba takar szépen.
Remeg az alkony, fél az alkony
ablakot rázó nomád szélben.

Forrás: Vári Fábián László: Kivont kardok közt című kötete, Hatodik Síp Alapítvány(Új Mandátum Könyv), 1992