A nap verse: Weinrauch Katalin: Anyanyelv

Az én anyanyelvem
szavak varázsa,
mézzel cseppentett kalács
édes morzsája,

nagyapám szólít vele,
ki régen halott,
Tarpáról jött nagyanyám,
ki nem láthatott;
ajkukról csorduló szó
nekem anyatej,
anyanyelvem emlőjén
nevelkedtem fel,
tiszta forrás vizéből
ittam szavakat,
anyám kedves dalai
bennem zsonganak.
Szeretem, tovább viszem
beszédjük ízét,
korhadt fán sarjadó ág
így ment át reményt.
Csonka-Bereg lett hazám,
Tisza vont határt;
köldökzsinór volt e nyelv,
őriztük szavát.
Tiszta maradt beszédünk,
mint hegyi patak,
számunkra még ismertek
régi szép szavak…
Imádságos nyelven szólt
esténként mesém,
fiaimnak magyarul
verselgettem én.
Magyar nyelven éltem meg
álmok álmait,
más nép nyelvét bár tudom,
csak ez boldogít.
Őseim nem hagytak rám
földet, birtokot,
örökségem: ez a nyelv,
mit őrzök, ápolok!

Forrás: kmmi.org