A szabadság lángja nem alszik ki – megemlékezés az ’56-os forradalom hőseiről Beregszászban
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek október 23-án Beregszászban.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemmel együttműködve 2019 óta minden évben adózik a bátrak emléke előtt.
A megemlékezés elején a résztvevők Ady Endre Imádság háború után című versét hallhatták Orbán Emese, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze előadásában.
Gyebnár István, Magyarország beregszászi konzulja ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az 1956-os forradalom emléke ma is erőt és példát ad a magyarságnak.
Elmondta: „Ma ismét elérkezett az a nap, amikor megállunk és emlékezünk. Emlékezünk 1956 októberére, arra a néhány hétre, amikor a magyar nép megmutatta a világnak, hogy a szabadságvágy erősebb minden elnyomásnál. Akkor, amikor az elkeseredettség bátorsággá, a félelem elszántsággá, a reménytelenség pedig rendíthetetlen hittel átszőtt szabadságvággyá változott.”
A konzul kiemelte, hogy az 1956-os forradalom nem a politikusok, hanem a nép forradalma volt: „Fiatalok és idősek, munkások és egyetemisták, férfiak és nők álltak ki a tankok ellen, pusztán a szívükben élő igazságba vetett hittel.”
Gyebnár István megemlékezett a pesti srácokról, a sebesülteket segítő családokról és azokról, akik a szabadságért életüket adták. Mint mondta: „Az ő hősiességüknek és áldozatuknak köszönhetően tudjuk ma, hogy a magyarság nem alkuszik meg a szabadságával.”
A forradalom örökségéről szólva hangsúlyozta: „Az 1956-os forradalom több mint egy történelmi esemény – ez a remény, a szabadság és az önbecsülés örök emlékezete, amelyre ma is építhetünk.”
Beszédét azzal zárta: „Soha ne feledjük, hogy a béke és a szabadság nem magától értetődő dolgok. A mi felelősségünk azok megőrzése és továbbadása a következő generációk számára.”
A beszédet követően Ferku Szilveszter és Ferku Boglárka előadásában Pintér Béla ’56 él! című dala hangzott el.
A történelmi mozzanatokat dr. habil. Váradi Natália, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének professzora idézte fel.
A hitről, a kitartásról és a közösség erejéről szólva hangsúlyozta: az 1956-os forradalom nem pusztán politikai esemény volt, hanem az emberi méltóság győzelme az elnyomás felett.
Mint fogalmazott, „az 1956-osok igazságra, hűségre, helytállásra és hazaszeretetre tanítottak, s tanítanak ma is”.
Váradi Natália emlékeztetett arra is, hogy Kárpátalja magyarsága 1956-ban szolidaritást vállalt a forradalommal, több helyen röplapokat terjesztettek, amiért sokakat meghurcoltak és elítéltek.
Beszédét Wass Albert gondolataival zárta: „A múlt szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen a jövő kezdete. Éljünk úgy, hogy a jövő nemzedéke ne szégyenkezzen miattunk.”
A Pro Cultura Subcarpathica koordinátora, Molnár Krisztina felidézte, hogy a szervezet 2019 óta őrzi az 1956-os forradalom emlékét.
„Kezdetben csupán néhányan gyűltünk össze, hogy közösen hajtsunk fejet a hősök előtt, ma pedig már több mint százötvenen állunk itt együtt a vasútnál. Ez a növekvő összefogás azt mutatja, hogy a szabadság, a közösség és a hazaszeretet eszméje tovább él bennünk, és nem halványul az idő múlásával” – mondta, hozzátéve: „Együtt őrizzük múltunkat, és erősítjük közös jövőnket.”
Az esemény végén Molnár János esperes-plébános, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke, valamint Marosi István atya, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Líceum igazgatója kértek áldást az emlékezőkre.
A rendezvény koszorúzással zárult a bátrak tiszteletére állított emlékmű előtt. A megemlékezés idején Terry Gilkyson és Gommermann István Honvágydal című műve csendült fel – az a dal, amely az emigrációban élő magyarok számára 1956 szimbólumává és a haza iránti vágy himnuszává vált.
Az ünnepség méltó módon adózott az 1956-os hősök emlékének, és megerősítette a kárpátaljai magyarság összetartozását.
