A tánc és a zene erejével – premier a beregszászi színházban
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház újabb darabbal rukkolt elő. Ezúttal a Brian Friel műve alapján készült Pogánytánc című előadást tekinthette meg a színházkedvelő közönség.
A kárpátaljai magyar színház él, mert élni akar minden körülmények közepette is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy idén már a harmadik új darabbal állnak színpadra a színészek.
– Nehéz út vezetett idáig, a próbák sokszor viszontagságosak voltak – mondta el Sin Edina, a színház megbízott igazgatója. – De az előadásban és az egész folyamatban ott van az a kitartás és küzdelem, ami a mai kárpátaljai embert jellemzi. Minden nehézség ellenére itt vagyunk, még vagyunk!
Ezt követően a közönséget Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, majd Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség beregszászi járási szervezetének elnöke köszöntötte.
Majd elsötétült terem. Lágy fények és ütemes zene… A színpadon árnyak, majd mind teljesebben kivehető alakok. Erőteljes mozdulatokkal teli tánccal indult az előadás. A darabban a korabeli és a mai kortárs zenék keveredése alapozta meg a hangulatot. Az előadást végig kísérő tánc hangsúlyosan volt jelen a színpadon. Ez a mozgás egyrészt jólesett a szemnek, a zene a fülnek, az általa kifejezett érzelmek és gondolatok pedig beszéltek, a lelket érintették. Többletjelentést hordozott minden mozdulat, akárcsak az indulat, az ismétlődő szövegek, a ki nem mondott szavak eltáncolása pedig tovább vitte a művet, s még teljesebbé tette az élményt.
A pár éve, 2015-ben elhunyt drámaíró 1929-ben született Észak-Írországban. Egyik leghíresebb műve a Pogánytánc (Dancing at Lughnasa), amely 1990-ben íródott, és számos elismerést kapott. A történet középpontjában egy – a modernitás idejét valamiként túlélő, még mindig funkcionáló – rádió áll, amely olykor őrült táncra készteti az öt nőt. Brian Friel az emberi természetről fest sokszínű képet egy családi drámán keresztül. Az 1936-ban játszódó történet az Írország észak-nyugati csücskében élő Mundy család öt lánytestvéréről szól.
A kritikusok Friel drámáját Csehov Három nővéréhez hasonlították. Ahogy az látható volt, van kapcsolat bőven a két mű között. A Pogánytáncban a nővérek (Kate – Vass Magdolna, Maggie – Orosz Melinda, Agnes – Orosz Ibolya, Rose – Gál Natália, Chris – Mónus Dóra) magányosan élnek, szinte állandó mozdulatlanságban, az idő pedig elviselhetetlen lassúsággal telik céltalan várakozásuk közben, mialatt fiatalságuk észrevétlenül elillan. A mozdulatlanságot a darab is jól tükrözi. A történetet az egyik szereplő, a már felnőtt Michael (Séra Dániel, Ivaskovics Olivér) visszaemlékezése foglalja keretbe.
„Öt nő, egy még nem férfi, egy majdnem férfi és egy már nem férfi tánca”
A mottó nagyon aktuális. A dráma férfinélkülisége sok ponton cseng most egybe a kárpátaljai nőléttel, tükrözi a mindennapi nehézségeket és nők küzdelmét, a különféle helyzetre adott kényszerű megoldásokat. A virtuálisan megjelenő férfi szereplők nem csupán egy kényszerű színpadi bravúr és a lehetőségek egyike, hanem a mindennapok valóságának tükre.
Az előadást Gyevi-Bíró Eszter rendezte. A rendezőnek nem ez az első közös munkája a társulattal. A szövegkönyv Upor László fordításának felhasználásával készült a beregszászi színház számára 2023-ban.
Gál Adél
Fotók: Kárpátalja.ma