„Alkotásaiból meríthetünk erőt” – Harangozó Miklós kiállítása Beregszászban
Harangozó Miklós születésének 80. évfordulója alkalmából szervezett jubileumi kiállítást a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség december 19-én.
A szép számmal megjelent vendégeket a házigazda, Molnár János beregszászi esperes-plébános köszöntötte. Beszédében felhívta a figyelmet a szép felfedezésének fontosságára. Azt kívánta az egybegyűlteknek, hogy minden megtekintett festményben fedezzék fel azt, ami szép.
Ezt követően Kovács László műgyűjtő, a rendezvény megszervezésének kezdeményezője ismertette a jelenlévőkkel Harangozó Miklós életrajzát.
A három éve elhunyt festőművész már nem lehetett az eseményen, de a megnyitón jelen volt három gyermeke: Miklós, Magdolna és Marianna.
Ez alkalommal fia mesélt édesapjáról.
– Édesapám az érzéseit nem szavakkal próbálta közvetíteni a világnak, hanem tetteivel, alkotásaival. Nem sokat beszélt, inkább festett. Mindannyian egy világban élünk, de másképpen látjuk ezt a világot, képet alkotunk róla. Azt kívánom mindenkinek, aki itt van, és látja ezt a kiállítást, hogy – ránézve egy-egy képre – próbálja meg elképzelni, mit szeretett volna elmondani a festménye által az alkotó.
Fontos megemlíteni azt, hogy édesapám magyar ember volt. Csak nehezen beszélte az ukránt, nem igazán tudta megszokni azt a helyzetet, amit Szovjetuniónak hívtak. De nem esett kétségbe, mindig volt terve, mindig látta maga előtt a célt. Arra tanított, hogy csináljunk bármit, de hagyjunk valamit magunk után a világban. Már nincs közöttünk, az életéből, alkotásaiból azonban erőt meríthetünk – zárta szavait a festő fia.
A rendezvényt Krajnik Irén két fiatal és tehetséges tanítványa, Bence Barbara és Juhász Fanni éneke tette szebbé.
A Pásztor Ferenc Ház termében közel húsz festményt csodálhattak meg az érdeklődők. A rendezvény agapéval zárult.
A képeket december 26-ig lehet megtekinteni a Beregszász, Bethlen Gábor utca 2. szám alatt található épületben.
Harangozó Miklós 1937. december 16-án született Salánkon. Nem gyermekkorban kezdett festeni, mint sok más kortársa, hanem ifjúként, a katonai szolgálat után. Talán ennek tudható be az, hogy szunnyadó alkotói és művészi tehetsége hirtelen lobbant fel, és gyorsan fejlődött. 1961-ben állította ki első alkotásait, amelyekre azonnal felfigyeltek a művészetkedvelők.
1961-től rendszeresen részt vesz a járási, megyei, országos és nemzetközi kiállításokon. Több ízben Magyarországon is bemutatkozott.
1968-ban befejezte a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Népi Egyetemet.
1978-ban Ungváron rendezte meg első önálló kiállítását.
1983-ban A Huszti betongyár című festményéért megkapta a legmagasabb kitüntetést: a Munkásalkotók Össz-szövetségi Fesztiváljának győztese címet.
1986-ban önálló kiállításával mutatkozhatott be Aszódon. 1987-től rendszeresen részt vesz a Hajósi Nemzetközi Alkotótáborban.
1987-ben a Moszkvai Össz-szövetségi Fesztivál szervezőbizottsága a Munkásalkotók II. Össz-szövetségi Fesztiváljának győztese érmet ítéli oda a kiváló munkája elismeréséül.
Nagy hatással volt a leendő festőművészre első mestere, Kutlán István, a fancsikai pedagógus és festőművész, aki azonnal felfedezte az ifjú őstehetségét, tudásszomját, kitartását, irányította és csiszolta azt, majd ajánlotta számára a moszkvai egyetemet.
Sok segítséget nyújtottak számára a kárpátaljai festőművészek, mint Glück Gábor, Boksay József, Kassay Antal, Koczka András, Soltész Zoltán, Petky Sándor, Horváth Anna. Az ő ösztönzésükre kezdte ábrázolni szülőföldjének tájait, dolgozó embereit. Mélyen érzékeli a színeket.
2008-ban tagja lett az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetségnek, illetve megkapta a Kárpátaljai Magyar Nívódíj – Hollósy Simon képzőművészeti díjat.
2014. április 30-án hunyt el.
Alkotásai megtalálhatóak Ukrajna és Magyarország képtáraiban, valamint számos magángyűjteményben Ausztriában, Kanadában, Izraelben, Romániában, Németországban, Szlovéniában, Olaszországban és az Amerikai Egyesült Államokban.
Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma