Beregszászi költő szakmai elismerése

Lőrincz P. Gabriella beregszászi költő, kulturális szervező, előadó, két gyerek édesanyja, akinek eddig egy kötete jelent meg. A Magyar Napló szerkesztősége a közelmúltban két versét beválasztotta Az év legjobb versei sorozatba.

– Számítottál ilyen szakmai elismerésre?

– Igazából, azt hiszem, én lepődtem meg a legjobban, hogy a verseim idén szerepelhetnek ebben az antológiában. Nem számítottam rá.

– Hol jelent meg a két vers, és ki ajánlotta a szerkesztők figyelmébe?

– Az Együtt folyóirat közölte le először ezt a két verset, aztán internetes folyóiratokban is megjelentek, ha jól tudom. Azt, hogy a szerkesztők figyelmébe ki ajánlotta, nem tudom.

– Penckófer János szerint a kárpátaljai magyar irodalom három lábon áll, ezek az Együtt, a Kárpátaljai Hírmondó köré tömörülő Kárpátaljai Írók Költők Művészek Magyarországi Közössége és Balla D. Károly családi blogbirodalma. Te hogy látod?

– Az Együtt és a Kárpátaljai Hírmondó valóban valamilyen közösséget alkot, az összetartozás érzését adja, s bár nem vonom kétségbe Penckófer János szavait, azt hiszem, Balla D. Károly blogírása, „blogbirodalma” azért nem sorolandó az említettek közé. Több szempontból is gondolom ezt, s ezek egyike az, hogy az internetes írás nem nyomtatott forma. Másrészt, sem az Együtt, sem a Hírmondó nem egyszemélyes folyóirat. Harmadszorra pedig a BDKblog gyakran foglalkozik más emberek magánéleti gondjaival, gyakran sértegetésig is elfajul egy-egy vita. Azt hiszem, nem említhető egy lapon, hogy stílszerű legyek, mondjuk az

Együttel. A BDK blogban nem tömörül senki. De ez is csak egy vélemény. Van, aki így gondolja, van, aki nem, s ez így helyénvaló.

– Te vagy a harmadik kárpátaljai költő, aki a közelmúltban bekerült ebbe a válogatásba. Úgy látszik, Magyarországon is elismerik az Együtt közösségének teljesítményét. Neked mi a véleményed erről?

– Számomra ez igen megtiszteltető. Azt gondolom, mindig is elismerték az Együtt szerzőinek teljesítményét, s reméljük ez a jövőben is így marad.

– Szerinted az ilyen szakmai elismerések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a folyóirat hathatósabb anyagi támogatást kapjon?

– Nem tudom, mennyire van köze egymáshoz a két dolognak. Azt gondolom, az anyagi támogatás nem azon múlik, hogy kik írnak egy folyóiratban, hiszen az Együttben folyamatosan jelen vannak nagynevű szerzőink, gondolok itt Vári Fábián Lászlóra, Zselicki Józsefre, Fodor Gézára, Nagy Zoltán Mihályra stb., mégsem támogatják megfelelőképpen a folyóiratot.

– Szakmai vélemények szerint a legjobbak az „istenes” verseid, de költészetedben erősen jelen van a haza, a szülőföld szeretete.

– Csak egy szakmai véleményben hallottam olyat, hogy az úgymond „istenes versek” jobbak. Azt is egy még igen fiatal kritikustól. Ez az ő véleménye. Másoké más. Továbbá azt gondolom, minden vers „istenes” a maga nemében. Hiszen a Teremtő nélkül nem „teremthetnénk” írásokat sem. A hazával, a szülőfölddel kapcsolatos írásaim nem éppen „csókosak”, de ez engem egyáltalán nem zavar. A verseim engem tükröznek, nem tudom azt írni, ami nem vagyok. Csak azt, aki vagyok. Nincsen ezzel semmi baj, s azzal sem, ha valakinek ez épp nem tetszik. Hála Istennek, az olvasói vélemények pozitívak.

– Mostanában mintha kevesebbet publikálnál, mi ennek az oka?

– Nem gondolom, hogy ez így van, sőt, azt hiszem, több helyen publikálok, mint eddig. Bár van olyan időszak, amikor kevesebb vers születik, de ez nem tőlem függ. Ha kérnek verset, nagyon szívesen küldök, igyekszem még publikálatlan írásokat továbbítani, de ha nincs rá igény, nem erőszakoskodom.

– Úgy tudom, már együtt van a második köteted anyaga. Mikorra várható a megjelenése?

– A kézirat már egy éve kiadásra vár, közben folyamatosan bővül. Azt, hogy mikor fog megjelenni, sajnos nem tudom. Mindenesetre ígéret már van rá. Talán az idei évben napvilágot lát.

– Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok!

Forrás: KMMI