Száz éve született Cziffra György

Szerző: | 2021.11.05., 18:56 | Kulturális hírek

Száz éve, 1921. november 5-én született Budapesten a virtuóz improvizációs képességű zongoraművész, Cziffra György. A centenárium alkalmából a 2021. február és 2022. május közötti időszakot a magyar kormány Cziffra György-emlékévvé nyilvánította, s az UNESCO is felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába.

A cigányzenész családból származó Cziffra nélkülözésekkel teli gyermekéveit egy nyomorúságos angyalföldi barakktelepen töltötte. Tehetségét cimbalomművész édesapja ismerte fel, csodagyerekként már ötéves korában cirkuszban zongorázott, improvizált.

Nyolcéves volt, amikor Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia főigazgatója egy meghallgatás után az alábbi szavakkal vette fel: „Ez a fiú nem gyöngyszem, ez maga a Kohinoor gyémánt.” A gyermekkorából fennmaradt egyetlen felvételen 13 évesen matrózblúzban játssza Schubert Impromptujét, ugyanabban az évben jelent meg róla az első kritika a Magyar Hírlapban.

Az ifjú Cziffra sikert sikerre halmozott, bár inkább a közönség körében, a kritikusokat megosztotta játéka. Tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be, kénytelen volt bárzongoristaként keresni a kenyerét (a pesti éjszakai élet fellegvárának számító Arizona mulatóban is játszott), miközben magánúton tanult tovább.

A második világháború alatt, 1943-ban kikerült a frontra, ahol játéka annyira megbabonázta a Wehrmacht tisztjeit, hogy felajánlották neki: elviszik Berlinbe, ahol karriert csinálhat. Ezt származása miatt sem vállalta, inkább átszökött a partizánokhoz. 1946-tól ismét itthon, kiskocsmákban és eszpresszókban lépett fel, koncertezni szókimondó magatartása miatt nem engedték. 1950-ben feleségével (Soleilkával, az egyiptomi származású táncosnővel) és kisfiával együtt megpróbált disszidálni, de elfogták.

A recski kényszermunkatáborban kőtömböket kellett törnie, a durva munkától és a kegyetlen bánásmódtól kezei maradandó sérüléseket szenvedtek. 1953-ban szabadult, s újra a zongorázással próbálkozott a pesti éjszakában. Hamarosan megindulhatott művészi karrierje is, a Zeneakadémián Ferenczy György óráit látogathatta, 1956-ban a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál rögzítették az első felvételeit.

A forradalom előestéjén, 1956. október 22-én az Erkel Színházban tomboló sikerrel adta elő Bartók II. zongoraversenyét – beugróként – a Mario Rossi által vezényelt Állami Hangversenyzenekarral, ráadásként ötször játszotta el a Rákóczi-indulót, sokak szerint a hangversenynek nem kis része volt az október 23-i hangulat alakításában.

A forradalom leverése után családjával emigrált, s a Párizshoz közeli kisvárosban, Senlis-ben telepedett le.
Ünnepelt előadóművészként zajos sikerrel szerepelt a világ nagy koncerttermeiben és fesztiváljain, a többi közt a londoni Royal Albert Hallban és a New York-i Carnegie Hallban.

Főleg a virtuóz romantikus zongorairodalom – Chopin, Grieg, Liszt, Schumann, Rahmanyinov műveinek – volt a mestere, de játszotta saját Liszt-átiratait, a barokk és a bécsi klasszicizmus nagyjait is. Sokszor hasonlították Liszthez, nemcsak káprázatos improvizációs készsége miatt, hanem azért is, mert virtuóz átirataiban szinte kifejti a szerző vázlatosan maradt zenei gondolatait.

Érett korára a 20. század legnagyobb pianistái, Rubinstein és Richter mellé emelkedett, elégedett azonban soha nem volt magával, állandóan tökéletesíteni igyekezett tudását.

1966-tól La Chaise-Dieu-ben zenei fesztiválokat szervezett, három évvel később ifjú zongoristák számára Versailles-ban zongoraversenyt alapított, majd létrehozta a Cziffra Alapítványt, amely elsősorban tehetséges ifjú művészek, muzsikusok és képzőművészek pályáját egyengette.

A Párizshoz közeli Senlis-ben megvette a szerelőműhelynek használt, romos 12. századi gótikus Saint Frambourg-kápolnát, amelyet saját vagyonából restauráltatott és a művészetek templomává alakította át. Az épületben koncert- és kiállítóterem is helyet kapott, nyolc üvegablakát Joan Miró festőművész alkotta, a hangversenytermet Cziffra Liszt Ferenc Auditóriumnak nevezte el.

Régészettel, a francia–magyar történelmi kapcsolatok kutatásával is foglalkozott, s évente fesztiválokat rendezett Festival du Graal néven. Fia, ifjabb Cziffra György karmester lett, akivel annak 1982-es tragikus haláláig többször adott közös koncertet, a tragédia után többet nem lépett fel zenekarral.

Cziffra György munkásságát itthon 1956-ban Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták. 1968-ban francia állampolgár lett, 1993-ban megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát is, de mindig magyarnak vallotta magát. 1973-ban látogatott először haza, hangversenyén tombolva ünnepelte a közönség. 1986-tól mesterkurzusokat vezetett a keszthelyi Helikon Zenei Fesztiválon.

Tiszteletbeli elnöke volt a 100 tagú Budapest Cigányzenekarnak, 1986-ban Kőszeg díszpolgára lett, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2016-ban posztumusz Magyar Örökség díjat kapott. Önéletrajza magyarul Ágyúk és virágok címmel 1983-ban jelent meg.

Cziffra György 1994. január 15-én halt meg egy Párizs környéki klinikán, kérésére Senlis-ben temették el.
Angyalföldön 2013-ban parkot neveztek el róla, és a nagytétényi kulturális központ is nevét viseli. Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész 2016-ban alapította meg a kiemelkedő zongoraművésznek emléket állító Cziffra György Fesztivált.

Az idei emlékév keretében több mint száz programot szerveznek Magyarországon és a világ több városában.

A Magyar Nemzeti Bank emlékérmét bocsátott ki, Budapesten, a HÉV Batthyány téri végállomásánál a világhírű zongoraművészt ábrázoló nagy méretű falfestmény látható. Az emlékév kiemelt eseményeként, Cziffra György születésnapján a Műpában tartanak gálaestet, amelyen elhangzik Eötvös Péter Cziffra Psodia című első zongoraversenye. A koncert programját november 7-én Párizsban is bemutatják.

Forrás: MTI

Pin It on Pinterest

Share This