Edvin Marton Stradivarin játszott
A koncert kezdetén Scherczer Károly beregszászi konzul és Rezes Károly, a Nagyszőlősi Közigazgatási Hivatal elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd kezdetét vette a show. A világszerte ismert Edvin Marton Stradivarius című lemezéről játszotta a legnépszerűbb dallamokat, felcsendültek Vivaldi-, Beethoven-, Schubert-művek és Liszt Ferenc Magyar rapszódiája. A koncert közönsége hallhatta a zeneszerző-hegedűművész feldolgozásait és saját műveit is, például a Tosca Fantasyt, a Rio Carnivalt és a Szerelem Velencében című darabot, melyet Edvin egy velencei gondolában írt. Élmény volt hallani az egy szál hegedűvel előadott Paganini-darabot.
A pop- és klasszikus zenét érdekesen vegyítő show-ban fellépett a művésszel hölgyekből álló zenekara, a Monte Carlo két tagja, valamint egy szép hangú énekes, akiről csak azt árulta el, hogy Petrának hívják. A műsor legmeghatározóbb jellemzői a virtuozitás, a romantika és a fantasztikus látvány voltak. A zenészek mögött egy hatalmas kivetítőn korcsolyázókat láthattunk, például Jevgenyij Pljuscsenko világbajnoki, majd az olimpiai bajnoki címet érő kűrjeit és a torinói gálát, ahol Edvin Marton is jégre lépett a bajnokkal, közben élőben adta elő az eredetileg is általa játszott zenéket, amelyekre épült a kűrök koreográfiája, többek között a Keresztapát, a Rómeó és Júliát és a Művészet a jégen című művét. A művész messze földön híres extrém színpadi mozgásával, időnként térdelve, máskor a színpadról leugorva a közönség közé beülve játszott mindvégig csodálatosan. A koncert végén a tapsból is hallható volt, hogy a közönségnek ugyancsak tetszett ez a minden szempontból profi show.
A nagysikerű koncert előtti sajtótájékoztatón Edvin Marton sok érdekességet mesélt el magáról. Elmondta, hogy a beregszászi konzulátus megkeresésekor ő kérte, hogy lehetőleg születésének helyén, Nagyszőlősön legyen a kárpátaljai koncertje. A hegedűművész ugyanis 1976. május 29-én Csűri Lajos néven, a nagyszőlősi kórházban látta meg a napvilágot. Szülei zeneiskolai tanárok voltak, attól függően, hogy hol kaptak munkát, a család több kárpátaljai településen is élt. A kis Csűri Lajos családjában sokan híres zenészek voltak, tőlük örökölte a tehetségét. Az apai nagymamáját Marton Ilonának hívták, később, már hegedűművészként, az ő nevét vette fel az unoka.
Arra a kérdésre, hogy miért kezdett zenélni, elmondta, hogy ötéves korában szerelmes lett az óvodában egy kislányba, aki észre sem akarta venni őt. Ekkor anyukája tanácsára megpróbált betanulni egy szerenádot, egy éven keresztül gyakorolta a Süss fel nap című dalocskát, amit a kislány születésnapján hegedűn eljátszott. A siker maximális volt – a kislánytól kapott egy puszit. Ekkor döntötte el, hogy hegedülni fog. A szüleitől tanulta meg az alapokat, akik bizony sokszor kényszerítették, hogy focizás helyett gyakoroljon… Később felvették a Központi Csajkovszkij Zeneiskolába, s nyolc évig Moszkvában lakott kollégiumban. Ott tizenhatan voltak egy szobában, reggel hatkor keltek, tornáztak, majd állandóan gyakoroltak, minden áldott nap. Később a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult, ahol, mint mondta, „nagyon sokat kapott”. Ekkor már versenyeket is nyert Genfben és Párizsban. A hegedűművészi diploma megszerzése után Soros-ösztöndíjjal került New Yorkba, ahol a Juilliard School of Musicban tanult, majd végül a Bécsi Zeneakadémián is. Ezeknek az állomásoknak köszönhetően beszél a magyar mellett oroszul, angolul és németül. New Yorkban egy DJ volt a szobatársa, aki megismertette addig számára ismeretlen műfajokkal is. Ekkor kezdett el saját zenét írni, s ekkor döntötte el, hogy egy populárisabb műfajt teremt, amelyben ötvözi a popzenét a klasszikus zenével, segítendő, hogy minél nagyobb tömegek számára váljon befogadhatóvá a komolyzene.
Több nemzetközi díjat nyert, de igazán világszerte ismertté mint a „korcsolyázók hegedűse” vált, például a 2006-os torinói téli olimpián felejthetetlen produkciót mutattak be az aranyérmes orosz Jevgenyij Pljuscsenkóval, amit több mint 500 millió tévénéző látott, de korcsolyázott már a zenéjére a szintén orosz Tatjana Totmianina – Makszim Marinyin kettős, valamint Pavuk Viktória és Stéphane Lambiel is. 2006 májusában első magyarként vehette át New Yorkban az Emmy-díjat. Arany medált kapott a Foyer de Artistes nemzetközi díjkiosztó ünnepségen Rómában, megkapta a Golden Violin Díjat. 2008-ban az orosz Gyima Bilannal Belgrádban megnyerték az Eurovíziós Dalversenyt. Elmondta, hogy többek között olyan sztárokkal léptek fel, mint Gloria Gaynor, Seal, Phil Coollins, Zucchero, a Scorpionsszal és a nagy mambósztár Lou Begával is van közös száma, és a lányokból álló zenekarával, valamint a Nagyszőlősön is bemutatott Stradivarius show-val bejárta az egész világot.
A nagyszőlősi koncert kapcsán elmondta, hogy nem véletlenül játszik Liszt Ferenc-feldolgozásokat is, hisz Liszt-emlékév van. Mint fogalmazott: „A világon mindenhol a koncertjeimen játszom magyar műveket is, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán zseniális műveit, amelyeknek nagy sikere is van, hiszen a ritmus- és dallamviláguk egyedülálló.”
Edvin Marton bemutatta a jelenlévő újságíróknak a több millió dollárt érő Stradivari-hegedűt, amely szerinte a legdrágább hangszerek egyike a világon, s amelyről elmondta: „1697-ben készítette a mester, és 300 évvel ezelőtt Paganini játszott rajta. Most pedig én játszom rajta, és itt van Nagyszőlősön. Ennyire édes és virtuóz hangja nincs is más hangszernek.” Majd, hogy közvetlen közelről is hallhassuk a hangszer hangját, eljátszotta a Keresztapát. A nagy értékű hangszert akkor kapta kezébe a hegedűművész, amikor 1997-ben 350 versenyző között első díjat nyert a C.A.O. Unique nemzetközi hegedűversenyen Montrealban (Kanada). A hegedű egyébként egy svájci bank tulajdona, és igen magas összegre van biztosítva.
Egyik ukrán újságíró kollégánk megkérdezte, hogy hány lánytól kapott puszit a hegedűnek köszönhetően máig. Edvin nem tudott pontos választ adni, de elismerte, hogy hegedűvel könnyebb dolga van, mint anélkül.