Fennállásának 25. évfordulóját méltatta a múlt héten a Magyarok Kijevi Egyesülete

Fennállásának 25. évfordulóját háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte a közelmúltban a Magyarok Kijevi Egyesülete. A programok Magyarország Ukrajnai Nagykövetsége által az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulója alkalmából rendezett fogadással kezdődtek, amelyen bemutatkozott dr. Keskeny Ernő Magyarország új rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A hagyományoknak megfelelően a kijevi magyarság képviselői október 22-én megemlékeztek Liszt Ferenc zeneszerző, zongoravirtuóz születésnapjáról és kijevi látogatásáról, amely keretében megkoszorúzták a Valutabörze épületének falán lévő Liszt-emléktáblát (a zeneszerző 1847-ben itt adta első koncertjét Kijevben).
A koszorúzást követően a vendégek és az érdeklődők egy csodálatos Liszt-zongoraestnek lehettek szem- és fültanúi Ukrajna Nemzeti Filharmóniájában. A kijevi magyar nagykövetség által szervezett programra a helyi magyarság képviselői mellett szép számban képviseltette magát az ukrán főváros műértő közönsége, ezzel is alátámasztva a zene határokon átívelő szerepét. Emellett mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy Liszt Ferenc művészetét jól ismerik és szeretik Ukrajnában, s a Mester születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett koncert nagy sikere indította a magyar külképviselet vezetőit arra, hogy egy hagyományt teremtsenek: október második felében egy napig Liszt-muzsika csendüljön fel a Filharmónia falai között.
Immár közel másfél évtizedre visszatekintő hagyomány, hogy a Kijevi Református Egyházközség évente több alkalommal tart istentiszteletet, ezzel is ápolva az összetartozás érzését a közösség tagjai között. A Szent Katalin nevét viselő német-lutheránus templomban v. Pocsai Vince református lelkész tartott istentiszteletet. Az országban uralkodó helyzetre is visszaköszönő, a Királyok Könyvének Saul és Dávid szembenállásáról szóló prédikáció az összetartás fontosságát hangsúlyozta, arra is utalva, hogy az embernek a legnehezebb körülmények között is be kell tartania az isteni rendeléseket. Mert, bár Saul Dávid életére tört, az mégsem emelte fel kezét az Úr felkentjére, pedig lehetősége is nyílt volna rá. Az istentisztelet zárásaként úrvacsoraosztásra került sor, amely során a kijevi magyar közösség közel kéttucat tagja részesült a sákramentumokban.
Csütörtökön délután a rendkívül szeles, hideg időjárás ellenére szép számmal gyűltek össze a megemlékezők a Magyar-dombon álló honfoglalási emlékműnél, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulójára emlékeztek. A Himnusz közös eléneklését követően Márai Sándor Mennyből az angyal című versét hallgathatták meg a jelenlévők, majd Vass Tibor, a Magyarok Kijevi Egyesületének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Ünnepi beszédében dr. Keskeny Ernő nagykövet az 1956-os forradalom és szabadságharc máig visszaható következményeiről szólt, amikor egy egyszerű diáktüntetés egy nagyszerű forradalommá nőtte ki magát. A nemzeti összetartozás érzését erősíti az a tény is, hogy a világ minden táján ezen a napon együtt dobban a szív, együtt emlékeznek a pesti hősökre. A nagykövet ugyancsak fontosnak tartotta kiemelni: nagyra értékeli azt a missziót, amelyet a Magyarok Kijevi Egyesülete az ukrán fővárosban ellát, s lehetőségeihez mérten minden segítséget megad ezen munka további folytatásához. A megemlékezés a Szózat eléneklésével ért véget, majd a jelenlévők elhelyezték a tisztelet virágait és koszorúit az emlékmű talapzatán.
Az esti órákban az Aréna City bevásárlóközpontban lévő Solom Alejhem Múzeumban gyűlt össze a város műértő közönsége, hogy részese legyen Magyar Árpád „Dimenziók” című kiállítása megnyitójának. Felsorolni is nehéz lenne mindazon személyeket, akik a kiállítás megnyitóján felszólaltak, méltatva a művész munkásságát. A kellemes csellómuzsika, illetve finom kárpátaljai borok és pálinka mellett a közönség elmerülhetett Magyar Árpád munkáinak csodálatában. A művész egymás után több csoportnak is mesélt munkái megszületésének körülményeiről, azok hatásairól. A mostani kiállítás három témakör köré épült fel: a szemközti falat a magyar tematika (az Alföld gémeskúttal, a Tisza csapnál, Záhonynál, Kiskörénél) uralta, a baloldalon az antarktiszi expedíció képekbe formált érzései, „víziói” kaptak helyet, míg a jobboldali falon a természet változásait mutatta be.
Péntek délután a Kijevi Jogtudományi Egyetem egyik auditóriumában került sor a Magyarok Kijevi Egyesülete tisztújító közgyűlésére. A rendezvény dr. Bosiczky György, az egyetem rektora, dr. Keskeny Ernő, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnöke nyitották meg, akik köszöntötték a közgyűlés résztvevőit. Vass Tibor elnök betegsége miatt a közgyűlés munkáját dr. Tóth Mihály elnökségi tag vezette le.
A felolvasott elnöki beszámoló röviden felvázolta azt a missziót, amelyet a Magyarok Kijevi Egyesülete az elmúlt 25 esztendőben betöltött, s a remények szerint a jövőben is ellát majd:
– Profánul kiforgatva a szállóigévé vált klasszikus mondást kijelenthetem: összejöttünk tehát vagyunk. Vagyunk, immár 25 éve! Létezünk, mint nemzeti kisebbségi szórványközösség, céljainkkal, törekvéseinkkel, elért eredményeinkkel és hibáinkkal. Azaz összetartozunk.
Amikor Agatha Christie népszerű detektívregényében az egyik gyilkosság ismeretlen áldozata kapcsán a helyi rendőrfőnök, hallva a csodadetektív Poirot sejtelmes célzásait, rákérdezett: ha monsieur Poirot ennyire tájékozott az esetet illetően, nevezné már meg az áldozatot is. Mire a detektív ezt válaszolta: nem az a fontos, hogy hívják, az a fontos ki ő.
Ezt az epizódot azért említettem, mert úgy érzem, hogy 25 év elteltével már nem olyan fontos, hogy milyen hivatalos szervezetbe tömörülünk, a létezés ténye mögött a kijevi magyar közösség értendő. Ezért hivatkozom következetesen az egész közösségre. S ez nem is lehet másként, mert csak egy céltudatos, összetartó közösség képes felmutatni olyan értékeket, amit mi a megélt negyedszázad alatt létrehoztunk. Nem a vezetők, és nemcsak az aktivisták, hanem mi mindannyian, akik különböző időszakokban munkálkodtunk ezen vagy egyszerűen jelenlétünkkel jeleztük, hogy azonosulni tudunk a kitűzött célokkal.
A beszámolóban elhangzott, hogy sikerült kisebb forrásokat előteremteni az egyesület működésének, illetve több programja megvalósítására. Igy a Kijevi Lingvisztikai Egyetem rektorával kötött szerződés értelmében, hosszú hányattatás után, megoldódni látszanak a Kijevi Magyar Vasárnapi Iskola problémái.
Az elnöki beszámolót követően az egyesület pénzügyi beszámolója következett, amelyet Lőrincz Judit bizottsági tag terjesztett be, majd megvitatást követően mindkét beszámolót jóváhagyta a tagság.
Az elmúlt negyed évszázados munkáról szóltak a további felszólalók, akik többségében kivették aktív részüket az alapításból, a szervezésekből is. Nagy taps követte Rudnyik Ibolya, Husztej László, Szavcsuk Gábor, Balogh Irén és Vidnyánszky István felszólalásait. Többek között elhangzott, hogy szükség lenne egy olyan közösségi tér újbóli kialakítására, ahol az egyesületi tagok gyakrabban összejöhetnének.
Ezután került sor a tisztújításra, amely keretében megválasztották az egyesület elnökségét, az ellenőrző bizottságot. Az elkövetkező négyéves időszakra továbbra is Vass Tibor kapott bizalmat az elnöki tisztség betöltésére. Munkáját ügyvezető alelnökként Petneházy Gyula, illetve két alelnök, Szehlyanik Róbert és Bakos Csaba segítik majd.
Az ünnepi közgyűlés befejezésére Filep Anita verséneklő tette fel a „pontot”, aki a ’56-os forradalom évfordulójára visszautalva Bródy János „Ha én rózsa volnék…” című dalát adta elő, majd a jelenlévők megtekintették a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet beregi szőttesekből erre az alkalomra összeállított kiállítását.