Főhajtás az ungvári börtön falánál
A Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján a megtorlás áldozatai előtt tisztelegve megemlékezést szervezett október 22-én az ungvári börtön falán 2006-ban, az esemény 50. évfordulója tiszteletére felavatott emléktáblánál.
1956-ban a magyar forradalmat eltipró szovjetek több száz magyar forradalmárt hurcoltak Ungvárra, ahol a börtön épületében vallatták őket a KGB-s kihallgatók. Az ő emléküket őrzi a tábla.
Az ünnepség kezdetén Balogh Dénes ungvári magyar konzul köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta: „Ma a magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, arra az elnyomás elleni elkeseredett felkelésre, amely szörnyű véráldozatok árán, de visszaadta a magyarok becsületét és önbecsülését… Azért jöttünk ma ide, hogy tisztelegjünk a forradalom hősei, mártírjai előtt. De azért is, hogy mindenki számára jól láthatóan megmutassuk, mi, magyarok egy sorsközösséget alkotunk, és Magyarország a határain túl élő egyetlen testvéréről sem feledkezik meg. Osztozunk örömükben, mellettük állunk bánatukban, és igyekszünk támogatni őket dolgos hétköznapjaikban.” Majd köszönetet mondott Brenzovics Lászlónak azért a munkáért, amit a Külügyminisztérium és a Keleti Partnerség kétmillió dollár értékű intézményfelújítási programja koordinátoraként végzett.
Dr. Brenzovics László, parlamenti képviselőjelölt, a KMKSZ alelnöke ünnepi beszédében elmondta: „1956-ban a magyar fiatalok azt gondolták, hogy be fogja látni az uralkodó elit, hogy nem lehet hosszú távon népellenes, korrupciós politikát folyatatni, hanem figyelembe kell venni a nép véleményét. Őszintén hitték azt október 23-án, amikor Lengyelország mellett tüntetve megint kimentek a fiatalok az utcára, hogy egy szebb, boldogabb életet nekik is sikerül majd elérniük békés úton. Csak a későbbiekben váltak az ’56-os események szabadságharccá, véres küzdelemmé, akkor, amikor a szovjet vezetés úgy döntött, hogy ezt a szemükben lázadást leveri. Abban van a magyar nép hősiessége, hogy puskákkal és Molotov-koktélokkal szembeszállt az akkori világ legnagyobb hatalmával. Sejtvén azt, hogy nyugatról segítség nem érkezik. És végül ennek a néhány pesti srácnak az ellenállásán bukott meg a kommunista rendszer, az erkölcsi alapja ennek a rendszernek akkor elveszett… Ez az esemény ma azt mondja nekünk, hogy érdemes, ki kell állni mindig a szabadságért, saját szabadságunkért, a magyar szabadságért, más népek szabadságáért. Fel kell lépni az elnyomó, korrupt, népellenes rendszerekkel szemben!”
Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke a fancsikai Bucsella József történetét elmesélve történelmi keretbe helyezte a megemlékezést.
Az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Középiskola tanulói Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán, Zass Lóránt Novemberben című versét szavalták, majd az Illés együttes Ha én rózsa volnék… című dalát énekelték el.
Végül az emléktáblánál elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait az emlékezők: Tóth István beregszászi főkonzul, Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke és Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, Volodimir Flenyko, Ungvár alpolgármestere, Balogh Dénes, Fodor Zsolt, Gubicza Gábor és Héber Gábor ungvári magyar konzulok és mások.