Hegedűjébe véste, hol harcolt a világháborúban

Egy, az első világháborúban harcoló brit utász naplóként használta hegedűjét, amelynek hátuljára értékes információkat vésett a lövészárokban töltött mindennapokról, felrótta a csaták helyszíneit, valamint harcostársainak a nevét. A világháborút járt becses hangszert unokája találta meg a padláson.

Ernest Johnson brit katona az első világháború éveiben hegedűjét nem csupán társainak szórakoztatására, hanem naplóként is használta. A fa hangszer hátoldalára rótta rá a lövészárokban történt jelentősebb eseményeket, a csaták helyszíneit, valamint társainak a nevét. Az unokája által egy műanyag táskában megtalált hegedű felső részére a katona nevét, azonosító jegyét, valamint otthoni címét is rávéste.

Az első „bejegyzés” szerint szakaszával 1915. augusztus 8-án hagyták el a közép-angliai Buxton városát. A következő 20 sorban Johnson franciaországi, belgiumi és olaszországi csatahelyeket említ (La Couture, Neuve Chapelle, Richebourg, Dunkirk), s néhány alkalommal a szabadságolására is utal. Az egyik sorban megemlékezett V. György királynak a belgiumi Messines városa melletti fronton tett látogatásáról is, ahol a katona személyesen láthatta a brit uralkodót. Az utolsó karcolás leszerelésének időpontjára utal. (1919. február 18.)

Johnson hegedűjének története a hangszer eltűnése révén családi legendává vált. Nemrégiben a háborús veterán unokája – aki 2012 óta kutatja a család történetét – egy véletlen folytán ráakadt a hangszerre a házuk padlásán. A 64 éves nyugdíjas gyógypedagógus szakértőkkel újítatta fel a több mint száz éves hegedűt és leckéket vett, hogy el tudja játszani azokat a dallamokat, amelyekkel nagyapja a lövészárokban szórakoztatta társait.
„A nagyapám zenész családból származott, így nem volt kérdés, hogy mikor háborúba kellett mennie, a hegedű sem maradhatott otthon” – mondta Jan Evans, majd hozzátette: „a háború elején még apró betűkkel írta a helyeket és a neveket, ugyanis nem tudta, hány országba fog eljutni, később – a háború végét érezvén – egyre nagyobb betűket használt. Soha nem találkoztam a nagyapámmal, ám nagymamám mindig mesélte, hogy mennyire más emberként tért vissza a háborúból, mint amilyen például az esküvőjük idején volt. Olyan borzalmakat látott, amelyektől csendes és visszahúzódó emberré vált, szabadidejét a hegedűje társaságában a hálószobában vagy a fészerben töltötte”.
Johnson 32 éves volt, amikor utászként egy műszaki századhoz osztották be. Feleségét, két gyermekét és zöldséges vállalkozásukat hátrahagyva indult a frontra, ahol három és fél évet szolgált. A háború után be kellett zárni üzletüket, s a veterán egy hajógyárban vállalt állást, ahol még a második világháború idején is dolgozott. Johnson 65 évesen, 1948-ban agyvérzés következtében hunyt el.
Forrás: múlt-kor.hu