Honfoglalási emlékhelyet avattak Beregszászban

A Beregszászért Alapítvány szervezésében június 1-jén ünnepélyes keretek között honfoglalási emlékhelyet avattak a beregszászi Kishegy lábánál, azon a helyen, ahol 1890-ben kőfejtőmunkások gazdag magyar lovassírra bukkantak.
A széthordott leleteknek csak egy részét sikerült visszaszerezni, amelyek így is előkelő harcosra utaltak. A sír mellékletei: szablya, amelynek a tokját 5×8 cm-es aranylemez díszítette, aranyozott ezüst süvegcsúcs, 6 db övveret, 10 db aranyozott ezüstpityke, 7 db nyílhegy, csatok, szíjelosztók, tegezmerevítő pálcák, zabla, ezüstveretes kengyelpár. 43 évvel később 30 méterre újabb sír került elő, amely szerint egy nagyobb kiterjedésű temető húzódott ezen a részen. Lehoczky Tivadar, megtekintve az előkerült ereklyéket, rögtön felismerte azok tudományos jelentőségét, s így közbenjárására a honfoglalás kori sír gazdag mellékletei – köztük az egyedülálló süvegcsúcs is – a Magyar Nemzeti Múzeumba, Budapestre kerültek.
Ezeknek a feltárt leleteknek az apropóján a magyar kormány és több civil szervezet támogatásából alakították ki a Kishegy lábánál a honfoglalási emlékhelyet. Az ünnepélyes megnyitónak az emlékmű melletti Csizaj Központ adott helyett.

A megnyitón Hennagyij Moszkal, a Kárpátaljai Megyei Adminisztráció elnöke köszöntőjében elmondta: a beregszászi honfoglalási emlékjellel egyúttal Lehoczky Tivadarnak, szülőföldünk egyik legnagyobb tudósának is emléket állítunk. Három jelentős nemzet és térség is magáénak tudhatja az ő hatalmas munkásságát. Ma itt, Beregszászban ezzel az emlékjellel az ő emléke előtt is tisztelgünk. Mindenképpen fontos ezeknek az emlékműveknek az elhelyezése, azért is, hogy emlékeztessenek bennünket arra a több mint 1100 éves múltra, amely minket, itt, a Kárpát-medencében élő különböző népek és nemzetek képviselőit összeköt – fogalmazott Hennagyij Moszkal.

Dr. Suha György, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa kiemelte, hogy Magyarország és Ukrajna között van a legtöbb olyan nemzetközi megállapodás, amely a két ország együttműködését szabályozza. Ugyanakkor ez a fajta együttműködés, ez a formális kapcsolat teljesen értelmetlen volna, ha nem lennének olyan események, amelyeken az itt élők, a határ túloldalán élők, egyáltalán a magyar–ukrán történéseket formáló egyének jelen lehetnek együtt. Ezek azok az ügyek, amelyeket a magyar diplomáciának támogatnia kell. A magyar kormány minden lehetőséget igyekszik továbbra is megragadni ahhoz, hogy ez az együttműködés jól működjön. „1100 éve élünk együtt itt közösségben, és mindenkinek az az érdeke, hogy legalább még 1100 évig békésen éljünk tovább is együtt” – fogalmazott Suha.

Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke köszöntőjében kifejtette, hogy az emlékmű egy nagy társadalmi összefogás gyümölcse, amely a honfoglalásnak állít emléket. „Számunkra is ugyanolyan nagy jelentőséggel bír egy ilyen emlékműnek a léte, hiszen mi is őrizzük Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az egykori Bereg vármegye történelmi örökségét. Mi igyekszünk ezt a mindennapokban szolgálni, emberi kapcsolatokkal, gazdasági kapcsolatokkal, kulturális kapcsolatokkal.” Az elnök szerint nagy előrelépés, hogy már vízummentesség van Ukrajnában, reményét fejezte ki, hogy eljön az az idő is, amikor határok nélkül járhatnak majd egymáshoz.

Alex Róth, Ukrajna szegedi tiszteletbeli konzulja beszédében kiemelte, hogy Ukrajna és Magyarország kapcsolatrendszere és az együttműködése gazdaságpolitikai vonalon mindenképpen fontos. Szerinte fontos megmutatni a világ számára, hogy hogyan lehet a politikát úgy művelni, hogy az előrevigyen és fejlődést eredményezzen. Lehoczky Tivadarról néhány gondolatban emlékezve elmondta, hogy bár nem Kárpátalja szülötte, de mégis ezen a vidéken töltötte munkássága nagy részét, és Munkácson van eltemetve. „Úgy hisszük, hogy az ő munkássága és példamutatása elismerésre méltó, és nem véletlen, hogy nemrégiben a Megyei Honismereti Múzeum is az ő nevét kapta meg.”

Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója lapunknak elmondta: A honfoglalás ténye maga a lényeg, hogy 895-ben a magyar fősereg átkelt az északkeleti átjárón, a tatárhágón és a vereckei hágón, ezt követően leereszkedtek az alföldre, és itt mindjárt meg is telepedtek. Ennek az egyik pontja volt Beregszász. Itt egy nagyon előkelő nemzetségfő vagy egy magas beosztású katonai kísérő nyugodhatott, hiszen ezek a leletek, amelyeket itt megtaláltunk – a süvegcsúcs, a szablya, a kengyeleknek a dekorációi –, arra utalnak, hogy egy nagyon rangos előkelő embert temettek itt el. Most már a beregszászi süvegcsúcsnak van egy párhuzama, amely tavaly került elő Jászberényben, és ott még pénzt is találtunk. Ez Berengár itáliai király idejéből való volt. A megtalált pénz, amely a X. századból való, egyértelműen keltezi a leleteket, a jászberényit is, meg a beregszászit is. Tulajdonképpen szinte fontosabb, mint Anonymus krónikája – fogalmazott a professzor.

A magvas gondolatokat követően Beregszászi Olgának, Beregszász díszpolgárának előadásában a Honfoglalás című film betétdala és a Boldog asszony anyánk című dal hangzott el, majd Csobolya József, a Magyar Állami Operaház tagjának színvonalas előadásában Erkel Ferenc Bánk bánk című operájából Bánk áriája, a Hazám, hazám… csendült fel. Az ünnepséget továbbá helyi diákok prózai előadásai színesítették, valamint a salánki hagyományőrzők korhű ruhában illusztrálták a honfoglalás korát. Az ünnepséget követően lekerült a fehér lepel, és mindenki megcsodálhatta az emlékművet és a kis parkot, mely most már minden érdeklődő számára elérhetővé vált.
A honfoglalási emlékmű nagy összefogás eredménye: a magyar kormány, magyarországi civil szervezetek, a Szent György Lovagrend és egyesületek támogatásával készülhetett el.