Jókai Anna kapta az Emberi Méltóság Tanácsa kitüntetését

Jókai Anna Kossuth-díjas író vehette át az Emberi Méltóság Tanácsa kitüntetését a testület elnökségének döntése értelmében csütörtökön Budapesten. Az elismerést Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Szunai Miklós, a testület főtitkára adta át.

Az Emberi Méltóság Tanácsa az Emberi Méltóságért elnevezésű kitüntetéssel ismeri el azoknak a személyiségeknek az életművét, akik sokat tettek az emberi jogokért és példát mutatnak a jövő nemzedéke számára.

Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke kiemelte: nem véletlen Jókai Anna műveinek népszerűsége, és az sem, hogy pártállástól függetlenül mindenki tiszteli őt. Megjegyezte, Jókai Anna „az én szívemben a legnagyobb magyar író”, akinek élete azt példázza, hogy „az igazság szeretet nélkül csupán sebet ejt, de a szeretet igazság nélkül tévútra visz”.
Rámutatott: Jókai Anna műveiben a nemzeti öntudat ébren tartása nem a más nemzetek rovására történő boldogulást jelenti, hanem a magyarság emelkedése miatt fontos. Kitért arra: a mai magyar társadalom keresi önmagát, azokat a példaképeket, akikhez igazodni lehet, Jókai Anna pedig kiváló igazodási pontot jelent.
Lomnici Zoltán elmondta, hogy a kitüntetést eddig Törőcsik Mari színművész, Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Kányádi Sándor író, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Tőkés László volt Királyhágó-melléki református püspök, EP-képviselő és a 101 esztendős felvidéki tanítónő, Tamás Ilonka kapta meg, akit Szlovákiában megfosztottak szlovák állampolgárságától, mert felvette a magyart.

Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, a Emberi Méltóság Tanácsa kuratóriumának tagja laudációjában rámutatott: a „mindig újrakezdő, meg nem alkuvó” író pályafutása során kimondta és leírta mindazt, amit senki nem mert. Megemlítette a Mindhalálig és a Ne féljetek! című regényeit, és azt, hogy utóbbit a terapeuták ma is alapműként tartják számon még akkor is, ha nem pszichológiai írás.

Jókai Anna köszönő beszédében hangsúlyozta, hogy „változatos és zivataros körülmények között” lett íróvá. Utalt arra, hogy nincs ma olyan ember, akit valaha ne aláztak volna meg és ne kellett volna elszenvednie „egy pöffeszkedő világ rúgásait”, ami „nem múlik el az ember életéből”.

Szólt arról, hogy korábban megfogadta, soha nem lesz rátarti, és nem lesz büszke arra, amit elért, de örül neki, hogy vannak olyan értékek, amelyeket továbbadhat másoknak. Az igazi méltóság az, ha „azzal a bizonyos legkisebbel közülünk úgy tudunk bánni, mintha a legnagyobb lenne” – utalt Jézus egyik példázatára.
Szunai Miklós terveikről szólva elmondta, hogy jövőre a környező országokban, ahol magyarok laknak, szeretnének székelykapukat állítani az első világháború kezdetének 100. évfordulóján.

A díjazottnak Tőkés László és Kozma Imre levélben gratulált, amelyet az ünnepségen felolvastak.

Forrás: MTI/erdely.ma