Karinthy, a magyar író ikon

Hetvennégy éve hunyt el a múlt század budapesti kávéházainak ikonikus alakja, a Micimackó magyarra fordítója, szatirikus-groteszk írásairól híres Karinthy Frigyes, aki még tulajdon agyműtétének minden percét is papírra vetette.
Már életében legendának számított, nem félt görbe tükröt tartani legnevesebb kortársai Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond vagy éppen Babits Mihály elé sem. Rendkívüli egyénisége és kiváló kritikai vénája tette nagy művésszé, szinte még gyerekként, tizenöt esztendősen publikálta első parodisztikus regényét.
Pezsgő humora persze nem is sejteti, hogy hatéves korában elveszítette édesanyját, akinek vonásait egy életen át viselte. Filozofikus, örökösen kérdező-merengő énjét édesapjától örökölte, aki „civilben” Ganz-gyáros tisztségviselő, nem mellékesen pedig a Magyar Filozófiai Társaság egyik alapítója volt.
Frigyes egy öccsel és nővérekkel nőtt fel, sosem volt mintadiák, miután az érettségit gyengén bár, de abszolválta, szerteágazó érdeklődése előbb a humán műveltség, majd a matematika-fizika irányába terelte, noha a sebészetért is lelkesedett.
Végül újságíró lett, több napilapnál dolgozott már egyetemistaként is, évekkel később, a Nyugat gárdájában pedig elfoglalhatta méltó helyét. Cikkeinek száma meghaladja az ötezret. Ifjúként kötött barátságot Kosztolányival, Csáth Gézával és Füst Milánnal, akikkel hatalmas lendülettel vetették be magukat a század eleji pesti, zsongó-vibráló szellemi és éjszakai életbe.
Füstös kávéházak zegzugaiban születtek az újabb írások, Karinthy csak úgy szórta fanyar humorának szikráit, pazar szójátékait. Humoreszkekkel kereste a kenyerét, ám tehetsége nem volt egyoldalú – verseket, szívfájdító novellákat is írt, de az emberek jobban szerettek nevetni, mint könnyeket hullatni…
A kabaré világában is otthonosan mozgott, számos bohózat, vígjáték szerzője. A klasszikus irodalmi életbe természetesen nem a vicclapokon keresztül vezetett az út. 1912-ben debütált, sorra jelentek meg novelláskötetei, szépirodalmi karikatúrái, humoreszk-gyűjteményei. A húszas években már befutott, közkedvelt író, kitüntetésnek számított, ha valakit tollhegyre tűzött és kifigurázott.
Az író magánélete jócskán tartogatott megpróbáltatásokat. Első feleségével, Judik Etellel 1913-ban kötött házasságot. Szerelmük kiteljesedését megnehezítette az a tény, hogy a színésznő akkoriban férjes asszony volt. Kétévnyi románc után Karinthy Berlinbe szöktette Etelt a féltékeny férfi tajtékzó dühe elől, ezek után már semmi akadálya nem volt boldogságuknak. Hamarosan világra jött első fiuk, Gábor, az idill azonban nem tarthatott soká: 1914-ben kitört a világháború.

Ez ugyan az író munkásságának nem szabott gátat, sőt, már a legelején felemelte szavát a háború ellen. Elszánt pacifizmusának több művében is hangot adott, keserűsége, kiábrándultsága pedig korabeli szatírájában csúcsosodott ki. Az ő életét megroppantó tragédia azonban nem váratott magára; a békekötést Etel már nem érhette meg, elvitte a végzetes kórként terjedő spanyolnátha. Karinthy egyedül maradt kisfiával.
Két esztendőnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy visszatérjen a közéletbe, melytől felesége hirtelen halálát követően elfordult. Ekkoriban ismerkedett meg Böhm Arankával, a nála hat évvel fiatalabb egykori orvostanhallgatóval, akit rövidesen feleségül vett.
Kapcsolatuk pikantériája vagy a sors iróniája talán, hogy a szeretett nő ebben az esetben sem volt hajadon… Aranka elhagyta férjét, hogy az íróval alapítson családot. Fiuk, Ferenc 1921-ben született. A háború, a zűrzavaros évek, kormányváltások, a mindennapi lét bizonytalansága egyre feszítettebb munkatempóra sarkallta Karinthyt.
Ideje nagy részét kávéházakban töltötte, no nem a reggeli-délutáni feketéért ült a Hadik, a New York vagy a Centrál asztalainál. Itt tudott csak igazán írni, ezekben a kávéillatú, szivarfüstös, gyönge morajú szalonokban. Úgy hírlik, otthoni íróasztala csupán szép dísze volt a dolgozószobájának, nem több. Ha éppen túl sok volt a vendég az egyik helyen vagy a szokásosnál nagyobb volt a hangzavar, egyszerűen átsétált egy másik teraszra.A belvárosi, patinás kávéházaknak megvolt a maguk varázsa, itt gyűlt össze a társasági élet krémje, itt hangzottak el a legfrissebb és legszaftosabb pletykák, itt köttettek legendás barátságok, szerelmek, még akkor is, ha a város legpocsékabb feketéjét szolgálták is fel.
1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak nála. Első felesége elvesztése idején érzékelte először a szörnyű fájdalmakat, hallucinációkat, melyek az évek múlásával sem csillapodtak. Hamar kiderült, sürgősen műteni kell, noha az orvostudomány akkoriban még meglehetősen hadilábon állt a tumorral szemben.
Egy világhírű, szakmájában kiváló svéd professzor végezte a beavatkozást Stockholmban, amelyet Karinthy az első perctől az utolsóig figyelemmel kísért, lejegyzett, majd Utazás a koponyám körül címmel meg is jelentetett. Rosszkedve és nyugtalansága azonban hamarosan ismét rátelepedett, a műtét után gyakran szédült, fejfájás kínozta.

Barátainak, Tóth Árpádnak, majd Kosztolányinak halála rányomta bélyegét utolsó éveire. 1938 augusztusában Siófokon nyaralt szeretteivel, amikor egy váratlan agyvérzésbe belehalt.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu