Kárpátalja anno: Aknaszlatina: Lajos – fürdő

Aknaszlatina (Szolotvino) város Ukrajnában, Kárpátalján a Técsői járásban. Lakóinak száma 9276 fő a 2001-es népszámlálás adatai szerint, ebből mintegy 4000 magyar nemzetiségű.
Técsőtől 24 km-re délkeletre a Tisza jobb partján fekvő település. Faluszlatina tartozik hozzá. A Tisza túlpartján Romániában, Aknaszlatinával szemben Máramarossziget terül el. A két települést korábban híd kötötte össze, amelyet 1944-ben felrobbantottak. A hidat 2002-re újjáépítették, de csak 2007. január 15-én nyitották meg a román–ukrán határátkelőt a két ország elnökének jelenlétében. A település átlagos tengerszint feletti magassága 283 m.
Neve a magyar akna és a szláv zalato (= arany) főnevek összetétele.
1360-ban Zlatina néven említik először. Már a római korban lakott volt. A környék leggazdagabb sóbányája van itt, amely a 13. század óta működik.Szinte kimeríthetetlenül gazdag az aknaszlatinai sótest, amely 2160 m hosszú, 1700 m széles és több mint 600 m vastag , ÉNy-DK irányú csapással és 65-81° ÉK-i dőléssel. [1] Bányászai már 1492-ben lázongtak a rossz körülmények miatt, 1514-ben tevékenyen részt vettek a Dózsa-féle parasztfelkelésben, majd 1703-ban a Rákóczi-szabadságharcban. A 18. és 19. században egymás után nyitották meg az újabb és újabb sóbányákat. 1880-ban ért ide a vasútvonal. 1910-ben 2330, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott. 1944-ben innen is elvitték a magyar és sváb nemzetiségű férfiakat, akik többsége elpusztult az orosz lágerekben. 1989-ben magyar középiskola nyerte vissza itt önállóságát.
A település életét évszázadok óta a sóbányászat határozza meg. Az ipari méretű sókitermelés csak az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. században kezdődött el. A szovjet időkben jelentősen növelték a termelést. 1960-ban 326 000 t, 1970-ben 451 000 t sót hoztak a felszínre (ez az Ukrán SZSZK sótermelésének 10%-a volt). A Szovjetunió felbomlását követő gazdasági válság a bányát sem kerülte el, a termelése jelentősen visszaesett. Napjainkban ipari és mezőgazdasági célokra bányásznak sót.
Napjainkban a 8-as és a 9-es számú bánya működik, előbbiben főleg románok, utóbbiban magyarok dolgoznak. A korábbi bányák kimerültek, többségük beomlott. A 9-es bánya felső vágataiban 1968 óta allergiát és légúti betegségeket gyógyítanak. A településen – Ukrajnában egyedüliként – allergológiai kórház működik.
Már a 19. században sósvizű gyógyfürdő működött itt, jelenleg Kisszlatinán van gyógyfürdő.
A település életét meghatározó sóbányászat történetét a helyi bányamúzeum mutatja be.
Forrás: wikipedia.org